vagy vágásforda (turnus). Erdőrendezési fogalmat jelöl,
melynek megértése a következők előrebocsátását teszi szükségessé. A
körülhatárolt erdőterület, mely egy önálló, függetlenül berendezhető gazdasági
egészet képez, erdőtest. Ha ezt az erdőtestet rendes évi vágásokban akarjuk
kezelni, akkor meg kell állapítanunk a vágások sorrendjét, melynek egyik
főelve, hogy legközelebbről a legöregebb állabok (l. o.) jöjjenek vágás alá, és
a legfiatalabbakra legkésőbb kerüljön a sor, mikor azok egy vagy több
szempontból a vágási érettségüket elérték. Ha ez a vágási érettség valamely
erdőnél, p. egy lucfenyő erdőnél a 100-ik évben áll be, akkor az egész
erdőterület 100 (évi) vágásterületre kell felosztva gondolnunk, tehát évenként
az erdőnek 1/100 -ad részét szabad csak levágnunk, s igy
100 év alatt halad át a gazdaság a vágásokkal az egész erdőtesten, mig a
jelenleg telepített ültetvény eléri vágási korát, itt a 100 évet. Ez az idő,
mely alatt az évi vágásokkal a gazdaság az egész erdőtesten végigmegy, és egy
bizonyos felvett kiindulási pontra visszatér, a vágásforduló v. F. A F. és a
vágási érettség kora, egymással a legszorosabb viszonyban vannak, mert a F.
hosszát az illető fanem vágási érettsége szerint határozzuk meg. Mindazáltal a
kettő között a legszabályosabb erdőgazdaság mellett is szokott némi különbség
lenni, p. ha a vágásokat nem lehet azonnal felujítani vagy pár évig
mezőgazdasági előhasználatot folytatnak rajtok, s csak azután erdősítik be,
vagy a magról való természetes felujulás kissé elkésik, vagy ellenkezőleg, az
erdő letarolása előtt abban már u. n. előserdény volt stb. Mindezen esetekben a
F. és a vágáskor között némi különbség lesz, mindazáltal rendesen oly csekély,
hogy a vágáskor még sem fog attól lényegesen eltérni, s igy az előre
meghatározott vágási érettség korával össze fog vágni. Ez a szabályos vágáskor
tehát rendesen a F.-val egyenlő szokott lenni. Nem igy áll a dolog az ujonnan
berendezett erdőkben, melyek egy részében gyakran a szabályos vágáskort sokkal
tulhaladott koru erdők lehetnek, melyeket első sorban kell levágni, de
ellenkezőleg, lehet az erdő már tulhasználva is, ugy hogy az első 1, 2, s több
évtized alatt jöhetnek oly állabok is vágás alá, melyek a szabályos vágáskort
(vágási érettséget) még el nem érték. A F. meghatározása az erdők
berendezésénél igen fontos és nem könnyü feladat, melyre igen sok körülmény van
befolyással, s az eredmény azért is igen különböző lehet, mert a vágási
érettséget is (l. o.) igen különbözően lehet felfogni. Ebből a szempontból
megkülönböztetik a következő F.-ákat:
1. Termézsetes (fizikai vagy helyesebben fiziologiai) F. Ezt
azon korral vesszük egyenlőnek, amelyben a magról felujítandó szálerdők teljes
magzási korukban vannak, De mivel ez a kor, ha egyszer beállt, még sokáig
eltart, itt csak a F. minimumáról lehet szó. Azoknál a fanemeknél fontos,
melyeket magról, természetes uton szokás felujítani. A bükknél és
jegenyefenyőnél ennek legalább is 80-100 évnek, a tölgynél 100-120 évnek kell
lenni, de lehet több is. A sarjerdőknél, melyek annál könnyebben felujulnak,
mennél fiatalabbak, csak a F. maximumáról lehet szó, mely kemény lombfáknál a
40 évet annyival kevésbbé haladhatja meg, mert a sarjról keletkezett kemény
lombfák növekedése ez időn tul igen gyenge. - 2. Technikai F. Ez a fának
bizonyos műszaki célokra való alkalmazhatóságától függ. P. sövény- és gátvesszőül
használt tölgysarjerdőkben, a termőhelyi jóság szerint 5-10 év; tüzifára
használt lágy fasarjerdőkben 12-30 év; keményfáknál 20-40 év; fenyő
szálerdőknél 90-120, tölgynél 120-150 év stb. Itt különösen a nagyban
elárusítható faválasztékot kell tekintetbe venni. - 3. A legnagyobb fatermés
F.-ja beáll abban a korban, mikor az erdő átlagnövedéke legnagyobb. Ha ugyanis
az erdőtest területét T-vel, a forda s egyszersmind a szabályos vágáskor
éveinek számát f-fel, és az e korban levő erdő egy holdján a fatömeget K-val
jelöljük, akkor az évi vágástér T/f, az évenként nyert fatömeg pedig T/f K. T.
a Fordával nem változik, de igen is K/f, s amely F. mellett ez a kifejezés
legnagyobb, az ad évente legnagyobb fatömeget. K/f pedig nem egyéb, mint a
vágáskori átlagnövedék. Ennek a fordának választása csak akkor lehetne
megokolva, ha a pénzjövedelem a fatömeggel egyenes arányban állana, ha p.
tisztán a tüzifatermelés volna lehetséges, s annak is választékai m3-enként
egyenlő árban lennének értékesíthetők. - 4. A legnagyobb erdőjáradék F.-ja.
Ennek alkalmazása mellett az erdő évi járadéka legnagyobb, de az erdő
fakészletében felhalmozott tőkék értékét nem tesszük arányba a jövedelemmel.
Helye van akkor, ha ez a készlet nagyobbára a mult időkből azért maradt igy
felhalmozódva a jelenlegi birtokosra, mert nem volt nagyobb mértékben
értékesíthető, s nagyobb tömegekben való piacravetése most is lenyomná az
árakat. 5. A legnagyobb talajjáradék F.-ja, vagyis az u. n. pénzügyi F. Ez az a
F., melynek alkalmazása mellett az erdőgazdaságba befektetett tőkék a
legmagasabb kamatokat hajtják, más szóval, mikor az erdőgazdaság pénzügyileg
legelőnyösebb. Minthogy pedig a talaj gazdasági értéke alatt az
erdőértékszámításban azt a tőkét értik, amelyet megkapunk, ha a talaj
erdőgazdasági használatából eredő minden jövőbeli bevételt a jelen időre
kamattalanítunk (diskontálunk), s abból a hasonlóan jelenre diskontált
kiadásokat kivonjuk: annálfogva az erdőtalaj gazdasági értéke egyszersmind az
erdőgazdaság jövedelmezőségének is legjobb mértéke. E szerint tehát a pénzuügyi
F.-nak legegyszerübb meghatározása abból áll, hogy a célszerünek ismert és az
illető erdő viszonyainak megegyező feltételek mellett, de különböző F. alapul
vételével a talajgazdasági értékeket külön-külön kiszámítjuk, s amely F.
mellett az legnagyobbnak mutatkozik, az a pénzügyi F. A F.-nak ez elven alapuló
meghatározása azonban elfogadható eredményt csak abban az esetben adna, ha az
erdőgazdaság az országban már régi idő óta célszerüen és számítással üzetett
volna, ha a kamatláb - mint Angolországban - egy bizonyos, nagyon alacsony
ponton már nagyon régen megállapodott volna, vagy legalább aránylag jelentékeny
változásokat nem mutatna, s ha végre nem lenne az országban számos nagy
faeladás, melynél a faárak az erdőbe fektetett tőkékkel semmi arányban
nincsenek stb. A mostani viszonyok mellett a pénzügyi fordát a számítás nálunk
oly alacsonyra nyomja le, hogy a mellett a nemzetgazdaság követelményeinek az
erdészet nem felelhetne meg. Különben is a kiszámítása oly megbizhatatlan alapokon
nyugszik, hogy viszonyaink szerint szálerdők berendezésénél nem alkalmazható. -
F. a mezőgazdaságban, l. Vetésforgó.
Forrás: Pallas Nagylexikon