Forgách

-Család (ghymesi és gácsi, gróf), ősrégi család, mely a Hunt-Pázmán nemből származtatja magát. Történeti oklevelekkel kimutatható őse a családnak Ivanch ispán (comes), aki 1200 táján élt. Ennek fia Ivánka, nyerte II. Endrétől királyi adományul 1226-ban Ghymes földét Nyitra vármegyében, ahonnét egyik előnevét irja a család. A predikátumban szereplő másik törzsbirtoknak, a gácsi vár és uradalomnak megszerzője Balázs (megh. 1386.) volt, aki a II. vagy Kis Károly király megölése által jutott történeti nevezetességre. A Forgách nevet az 1333 körül élt Miklós vette fel először, de a nevet ekkor még nem mindig használják, csak unokái és ezek utódai tartják meg következetesen e családnevet. A család ettőlfogva s még inkább a XVI. sz. derekától kiváló szerepet játszott hazánk történetében, ugy politikai, hadi, mint egyházi téren. Főispánok, orsz. főkapitányok és hadvezérek, udvari főméltóságok, nádor, püspökök és esztergomi érsek kerültek ki a család tagjai közül.

A család már korán két főágra szakadt: a ghymesi ág megalapítója Péter, barsi főispán (1493-1505); a gácsi ágé testvére Gergely, nyitrai főispán (megh. 1515.). Rangemelései a következők: II. Lajos király 1525 máj. 27. cimerujító levelet ad az emített Péter fiai: Ferenc, László és Sebestyén, valamint Gergely fiai: Miklós és Zsigmond részére. A gácsi ágból: F. Zsigmond 1560 márc. fiaival (Simon, Ferenc, Pál és Imre) bárói rangot nyert. Ugyanez ágból báró F. Ádám 1640 máj. 12. grófi cimet kapott (tőle származik az idősebb grófi ág). A ghymesi ágból br. F. Ferenc, barsi főispán és szécsényi várkapitány 1627 márc. 20. emeltetik grófi rangra. 1655 jul. 17. néhai br. F. Miklós felsőmagyarországi főkapitány és a föntebbi (utódok nélkül elhalt) gr. F. Ferenc nőtestvérei nyernek grófi rangot «ghymesi örökös gróf» cimmel. E grófi ág fiágon kihalt. F. András (1645-1746) 1676 máj. 11. nyert grófi rangot; az ugyanez ágbeli br. F. Ferenc ezredes 1719 márc. 12. lett gróffá.

A grófi cimer az 1719. oklevél szerint: kék mezőben zöld alapon arany korona (hét ággal és gyönggyel), melyből lebegő haju koronás szüz emelkedik ki, két kezét csipőjén tartva. (A grófi család által használt cimeren még a női alakot jobbról hatágu arany csillag, balról befelé fordult ezüst félhold, vagy mindkét oldalon ezüst félhold kiséri, amik az 1719. oklevélben nem említtetnek.) Sisakdisz a paizsalak. Takaró: jobbról aranykék, balról ezüst-vörös. (V. ö. Nagy Iván: Magyarország családai IV. köt.; Magyar Nemzetségi Zsebkönyv, I. köt.).

A F.-család jelenleg két főágazatban áll fenn, u. m. I. a ghymesi és II. gácsi főágazatban. Mindkettő még két ágra oszlik. A ghymesi főágazat két ágának megalapítói F. Pál (1677-1746) fiai: László (1699-1778), kitől az 1. vagy ghymesi és József (szül. 1701.), kitől a 2. v. gombai (somogyi) ág származik. Az 1. sarja Károly (l. o.). A 2. ág sarja Károly (szül. 1840 szept. 9.), cs. és kir. kamarás és főhadnagy; lakása Gombán (Somogy vármegye); Béla (szül. 1851.), lakása Nagy-Gombán (Somogy vármegye). A II. gácsi főágazat két ágának megalapítói F. János (1690-1735) két fia: János (1724-1774) és Zsigmond (1728-1769). Az 1. idősebb ágból való volt Antal (1819-1885), a provizorium alatt m. kir. helytartó (l. o.). A 2. ifjabb ágból származnak az abauji és szabolcsi F.-ok (l. F. István, László). Vannak még Morvaországban is báró Forgatschok; forgatschi előnévvel élnek, kik magokat a magyar F.-család ghymesi ágából származtatják.

Forrás: Pallas Nagylexikon