Forgách András

Forgách András (I.), az Ivánka 3 fia egyike, aki testvérével, Tamással részt vett a tatárok ellen a Sajó mellett 1241. vivott szerencsétlen ütközetben, amely után a családi hagyomány szerint a menekülő királynak saját lovát engedte át (amit más hagyomány a Fáy-család ősének, Rugacsnak tulajdonít). Testvére Tamás ugyanott megöletett, András megmenekült. Ő építette Znió-várát, melyben a mohi csatából menekülő IV. Béla egyidőre megvonta magát. Hü szolgálatai jutalmául a király F. Andrást 1247-ben koronaőrré nevezte ki. 1249. kir. főtárnokmester volt, midőn Galgóc vármegyében a Zsitva vize mellett Mánya földére nyert kir. adományt. 1250. építette Ghymes-várát, melynek uradalmára 1250. uj királyi adományt nyert. 1262. részt vett az isaszegi csatában, melyet V. István ifjabb király, atyja IV. Béla ellen vivott, ahol Henrik nádort az ellenség kezéből kiszabadítá. 1262-77 között a királyi adománylevelek selmeci bányagrófnak emlegetik. 1290-91. országbiróul és nyitrai főispánul iratik. 1293. már nem élt, mert ekkor öt fia osztozik az atyai örökségen. Fia:

Forrás: Pallas Nagylexikon