Forgách Ferenc

Forgách Ferenc (III.), történetiró, egri kanonok, pozsonyi prépost, pornói apát, nagyváradi püspök, királyi titkár, majd tanácsos, alkancellár, végül erdélyi kancellár, Forgách Zsigmond és Zólyomi Kata harmadik fia, a hős hadvezér, Simon öccse s Imre bátyja, szül. Budán, valószinüleg az 1510-es években, megh. Padovában 1577 jan. 19. A papi pályára készült, a padovai egyetemen tanult s ott doktorrá avattatott. Oláh Miklós pártfogolta s még mint egri püspök (1548-1553) kanonokká tette. Midőn Olaszországból hazajött 1556., akkor üresedett meg a váradi püspökség, amire Oláh Miklós ajánlatára a király őt nevezte ki, de ugy, hogy csupán az egyházi ügyek élén álljon s a király mellett titkárságot viseljen, Váradot pedig és környékét a hadi ügyekben testvérbátyja, Simon (l. o.) igazgassa. Az 1557. német birodalmi gyülésen Regensburgban ő volt a magyar országos követség vezére és szónoka s ékes szavainak és személyes ügyességének tulajdonították, hogy a birodalmi gyülés a török ellen tetemes segítséget (40000 gyalogost és 8000 lovast) szavazott meg. Ferdinánd ezután tette titkos tanácsosává és nevezte ki pornói apáttá. 1560. már kir. alkancellár. U. ez évben családja bárói rangot nyert, atyjáén kivül, az ő és testvérei érdemeiért, melyeket a bárói oklevél külön kiemel. 1561. az ő pártfogására támogatja a bécsi udvar a krétai görög kalandor, Heraclides despotát a moldvai vajdaság elnyerésében. Jelen volt 1563. Miksa cseh királlyá koronáztatásán. Az ugyanez évi pozsonyi országgyülés őt nevezte ki az Ausztria felőli határkiigazító bizottság elnökévé. Az országgyülés alatt nyerte a pozsonyi prépostságot. Az 1564. meghalt Ferdinánd király felett a bécsi Szent István templomban ő tartotta a magasztaló gyászbeszédet. 1566. elhagyta az udvart s Olaszországba utazott. A püspöki kar igyekezett visszatartani, kibékíteni, de ujabb okok egészen elkeserítették. 1568 elején Olaszország felé vette utját. De csak Raguzáig ment s innen felajánlotta szolgálatait János Zsigmondnak, az erdélyi fejedelemnek, akihez Belgrádon, Temesváron át Gyula-Fehérvárra utazván, az ő udvarában tanácsosi méltóságot viselt. 1569. a kolozsmonostori eltörölt apátság birtokából hat falut kapott adományul a maga és örökösei számára. Mert családalapításra gondolt. 1569. ismét Olaszországba utazott. 1570. visszatért Erdélybe. 1571. megh. János Zsigmond. A fejedelemségért Báthory István és Békés Gáspár versenyeznek. F. Báthory érdekében működik; rokona volt. Báthory nyervén el a trónt, F.-et főkancellárrá tette. Ekkor irta F. magyar történelmét (De statu reipuclicae Hungaricae... commentarii), amely korának a történetét öleli fel, az 1540-72. közötti évek nevezetesb eseményeit beszélvén el. F. már előbb is gondolt történetirásra, melyre kiváló képzettsége, beavatott udvari élete kiválóan hivatottá tette. Ezért hivja magához már 1563. Brutus János Mihályt (l. o.) Velencéből. 1575 tavaszán Padovába költözött; ott megh. s a jezsuitáknál temettetett el. Kéziratait bátyjára, Simonra hagyta, aki azt Istvánffi Miklóssal együtt jegyzetekkel látta el. Ezekkel együtt adta ki az Akadémia 1866. a Magy. tört. emlékek LXXXVIII. kötetében 555 lapon az Esterházy-féle kéziratból. Sajtó alá rendezte Mayer Fidél, bevezetéssel ellátta Wenczel Gusztáv. Már F. Imre is kiadott belőle két részt, Basilides despota életét és Szigetvár veszedelmét. Az egészet először Horányi adta ki 1788-ban. F. történelme negybecsü munka, éles kritikával, magas nézőpontról, széles látókörrel irva. A sok csalódás, melyen az iró az életben keresztül ment, olykor keserüvé teszik s politikai ellenfelei iránt (p. János Zsigmonddal, Békés Gáspárral szemben) kiméletlen, ugy hogy kritikusai közül többen megrótták szigoru itéletei miatt. Az bizonyos, hogy mint minden emlékirat, kritikával használandó, de korának egyik legjelesebb történeti kutfeje.

Forrás: Pallas Nagylexikon