Forgách Simon

Forgách Simon (IV.), cs. és k. tábornok, II. Rákóczi F. tábornagya, a főkapitány és országbiró Ádám fia, szül. 1669., megh. Lembergben 1729. A hadipályán működött és nagy szerepet játszott főképp a Rákóczi-forradalom alatt. 1697. részt vett a török hadjáratban, amidőn 12000 embert vezérlett Batthyány Ádám horvát bánnal együtt, de a föléjük rendelt Auersperg gondatlansága miatt sikertelenül. A Rákóczi-forradalom kitörése elején a szász. és kir. párton állott, az udvarnak, főképp a trónörökösnek, Józsefnek még gyermekkori bizalmasa lévén. 1704. átállott a nemzeti pártra. Átállása okául a horvát bánság betöltésénél való mellőztetését s némely szolgáinak ellene való gyanuból elfogatását adta; de később a törökországi számüzetésben megvallotta Rákóczinak, hogy József ifj. királynak megegyezésével szökött meg Bécsből, avégből, hogy Rákóczit és pártját rábirja, hagynának fel az uj királyválasztással, hanem csak azt követeljék, hogy József azonnal még atyja életében vegye át a kormányt. Ha (u. m. Rákóczi emlékiratában) ezt akkor felfedezte volna, mind őt, mint a nemzetet hajlandónak találja vala a terv elfogadására. (V. ö. Horváth M., M. o. tört. VI. 341.). F. a nemzeti felkelő seregben is megtartotta tábornoki rangját (később tábornagyi rangra emeltetett) s még u. a. évben az ugyancsak átpártolt Esterházy Antallal majdnem az egész Dunántult meghódították Rákóczi részére (V. ö. Thaly K., Dunántuli hadjárat). 1704 jun. 13. nagy vereséget szenvedett Koroncónál a Marcal vize mellett Heister cs. tábornokkal szemben, de Károlyi Sándor segítségére érkezvén, a veszteséget a kéthelyi völgyben megboszulták. 1704 nov. elején Kassát, Eperjest feladásra birta volt s dec. 25. a fejedelem nevében Szatmárt is átvette. 1705 elején a fejedelem 14000-nyi sereggel fővezérül Erdélybe küldötte, hogy onnan Rabutint teljesen kiszorítsa. F. a tavasz nyiltával Szamos-Ujvárt, majd Meggyest foglalta el. A verestoronyi erőd megvételével Szebent szorosan elzárta. A szécsényi gyülésen a 24 tagu főtanácsba választatott. Innen ismét Erdélybe küldte a fejedelem megbizatásokkal. 1706. őszén a fejedelem Pozsony vára csellel való elfoglalására küldte. De F. mit sem gondolván a Pozsony ellen végrehajtandó csellel, Bazinban állapodék meg s azt s a szomszéd Modort és Szt.-Györgyöt sarcolgatá. A fejedelem szigoruan lakoltatta engedetlenségeért. Várfogságra itélte s előbb Krasznahorkán, majd Szepesvárott őriztette, Itt egy éjjel szökési kisérlet közben (a kötél, melyen leereszkedett, leszakadván) lábát törte s ujra elfogatván, Munkács várába záratott, s ott raboskodott a felkelés végéig. Szép világot vet igaz hazafias érzületére, hogy dacára a szenvedett fogságnak, midőn 1711. a szatmári béke megköttetett, nem akart élni ennek kedvezéseivel, hanem megosztá a többi bujdosók sorsát s leginkább Lengyelországban lakott, Wisniowiecki hg. a korona marsallja birtokán, a francia királytól Rákóczi alatt tett szolgálataiért 8000 livre évdijat huzván. Az egyetlen családi kincs, amit magával vitt, családi levéltára volt, melyet féltékenyen őrzött s rokonai sürgető kéréseire sem bocsátott vissza s Lembergben helyezte biztonságba, meghagyván, hogy még könnyelmü ifju Zsigmond fiának se könnyen adják ki. Sok gyermeke közül életben ez egyetlen fia maradt, aki szük körülmények között éldegélt tovább lengyel földön, bujdosó társai segítették kölcsönökkel, ugy, hogy a családi levéltárt 10000 frtért akarta csak visszaadni rokonainak. A levéltár csak 1746. került aztán vissza. (V. ö. Thaly K., Jávorka Ádám ezredes s a Forgách és Rákóczi-levéltár, Századok 1888. évf.). F. méltányolni tudta az abban rejlő szellemi kincset is, mert maga is szép műveltségü, szenvedélyes könyvolvasó, sőt irodalmi kisérletekkel is foglalkozó ember volt. (V. ö. Thaly K., Gh. gr. F. S. tábornagy mint iró. Irod. és miv. tört. tan. a Rák. korból 1885. 211. l.). Egyetlen fia, hazatérési engedélyt nyervén, szintén ott pusztult el nagy nyomorban Lengyelországban utódok nélkül 1735 elején. A jelenleg élő F.-ok a gácsi ágon a Simon bátyja, a magán életet élt Ádám gróf ivadékai.

Forrás: Pallas Nagylexikon