Forgatmány

vagy hátirat (indossament, giro, transport). A rendeletre szóló papirok (váltók, utalványok) hátára irt nyilatkozat, mely a papirnak vagy az abból eredő jogoknak másra való átruházását célozza. Célja tehát a forgatmánynak, hogy a papirból eredő minden jog, nevezetesen a hitelezőség a forgatóról, azaz arról, aki a nyilatkozatot adja, a forgatmányosra, az uj jogosítottra ruháztatik. Megkülömböztetik a teljes vagy kitöltött F.-t (Voll-Indossament) az üres hátirattól (Blanco-Indossament). Amabban a F. a forgató nevének a papir hátára való vezetéséből áll, amely F.-t azután a forgatmányos tetszése szerint kitöltheti, emennél pedig a forgatmányos neve is ki van téve.

Váltónál még megkülönböztetik a kötelezttség nélküli forgatmányt (Giro ohne Obligo), melynél a forgató nem felelős a forgatmányosnak a kötelezettek fizetéseért. A forgatásra egyedül a papir tulajdonosa van jogosítva. A forgatmány alakja a forgatónak a váltó vagy egyéb papir hátára irt nyilatkozat, rendszerint névirása. Az üres F.-t minden későbbi tulajdonos saját nevével kitöltheti, de kitöltetlenül is hagyhatja, amiért is az üres forgatmány minden későbbi birtokost legitimálja, ha azonban a forgatási nyilatkozatok ki vannak töltve, akkor a legitimációhoz szükséges, hogy a kibocsátó forgatási nyilatkozatától le a birtokosig a F.-ok egy szakadatlan láncolata tünjék ki, ahol minden forgatmányos a legközelebbi F.-ban mint forgató jelentkezzék. A F.-nyal tehát a továbbforgatás joga is a forgatmányosra száll. Azonban bármelyik forgató megtilthatja a továbbforgatást és akkor, ha a papir még is tovább forgattatnék, a tilalommal élő forgató ellen a forgatmányos után követőknek nincs visszkereseti joguk. Váltótörvényünk még megkülönöbzteti a meghatalmazási hátiratot v. F.-t, amidőn a forgatmányos a F. által a forgató jogainak érvényesítésére nyer meghatalmazást. L. Váltó.

Forrás: Pallas Nagylexikon