Forint
e szó régi magyar nyelvemlékeinkben forin alakban is
előkerül, s nem egyéb, mint az olasz florino a. m. virágos pénz; már
Páriz-Pápai latin-magyar szótára szerint «florenus: forintpénz, melyet
Florentzia városa kezdett elsőben virág-tzímerrel veretni». Legelőször a rajnai
választók utánoztatták azon arany-F.-okat, melyekből 64 ment egy márkára. A
F.-ok finomsága lassankint csökkent, mignem I. Ferdinánd általános birodalmi
érmerendje 1559. megállapította, hogy 72 arany-F. egy 181/2
karát finomságu márka aranyat tartalmazzon. A XVII. sz. óta az arany-F.-ot
lassankint kiszorította az u. n. arany. Az ezüst-F.-ok a XVII. sz. közepe körül
keletkeztek nagyon elütő értékekben és Svájcban, Németalföldön s
Lengyelországban is meghonosodtak. Ezek némely helyütt csak számoló pénzül
szolgáltak. A F. régente leginkább 60 krajcárra volt felosztva. Az 1748-ban
Ausztria-Magyarországban behozott 20 forintláb 1753. évben, miután Bajorország
formális egyezség által csatlakozott hozzá, egyezség szerinti láb nevezetet
nyert s lassankint a legtöbb német terület s város elfogadta a pénzverés
alapjául. Az ilyen egyezség szerint (convenciós) császár- v. birodalmi F.-ból 20
tett egy márka finom ezüstöt. Bajorország azonban már egy év mulva visszalépett
az említett egyezségtől s átment a 24 forintlábra. Ausztria kivételével az
egész déli Németország követte ezt a példát, de a 24 forintláb csak számolóláb
maradt. Ezen forintláb szerint vert F.-ok rajnatartományi F.-oknak neveztettek.
Az 1857 jan. 24-iki bécsi érmeegyezség következtében Bajorország, Würtemberg,
Báden s még néhány kisebb állam a német érmefontból 511/2
F.-ot vertek. Ugyanez időben Ausztria az uj osztrák, vagyis az osztrák értékü
F.-ot hozta be, melyből 45 megy egy vámfont finom ezüstrre. Ezen uj érték a
régi rendszer szerint egy 21 forintlábnak felel meg; a régi F.-ok ugy
aránylanak az ujhoz, mint 20: 21, vagyis 100 konvenciós F. = 105 oszt. ért.
F.-tal. Az osztrák értékü F. 100 krajcárra volt osztva s ezüstből 2, 1 s 1/4
F. értékü darabokat vertek. Dél-Németországban a német birodalmi uj
márkaszámítás behozatalával (1876 elején) megszünt a F.-k szerinti számítás s a
dél-német F.-érték érmeit bevonták. A németalföldi F. 100 centre osztatik,
1816-ig azonban (s a közönséges életben gyakran még jelenleg is) 20 stuiverre,
egyenkint 16 penning értékkel, volt osztva. Ez 99/20 gr.
finom ezüstöt tartalmazó pénzdarab 85 kr. o. é.-ben = 1 korona 98 fillér. A
lengyel F. (zlot), mely 1841-ig törvényes volt, 30 garasra (groszy) oszlott s
mint vert ezüstérme 251/8 osztr. ért. krajcár volt. 1841.
Lengyelországban törvényesen az orosz rubelérték lett behozva. Magyarországon a
F. név először az 1342-iki törvénycikkekben fordul elő. Előfordul még a mai
napig is Magyarországon az u. n. sain, vagy bécsi értékü forint, számítva lett
21/2 egy osztr. ért. forintra = 40 kr. o. é.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|