Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
forint florin

Magyar Magyar Német Német
forint Gulden (r)

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Forint

e szó régi magyar nyelvemlékeinkben forin alakban is előkerül, s nem egyéb, mint az olasz florino a. m. virágos pénz; már Páriz-Pápai latin-magyar szótára szerint «florenus: forintpénz, melyet Florentzia városa kezdett elsőben virág-tzímerrel veretni». Legelőször a rajnai választók utánoztatták azon arany-F.-okat, melyekből 64 ment egy márkára. A F.-ok finomsága lassankint csökkent, mignem I. Ferdinánd általános birodalmi érmerendje 1559. megállapította, hogy 72 arany-F. egy 181/2 karát finomságu márka aranyat tartalmazzon. A XVII. sz. óta az arany-F.-ot lassankint kiszorította az u. n. arany. Az ezüst-F.-ok a XVII. sz. közepe körül keletkeztek nagyon elütő értékekben és Svájcban, Németalföldön s Lengyelországban is meghonosodtak. Ezek némely helyütt csak számoló pénzül szolgáltak. A F. régente leginkább 60 krajcárra volt felosztva. Az 1748-ban Ausztria-Magyarországban behozott 20 forintláb 1753. évben, miután Bajorország formális egyezség által csatlakozott hozzá, egyezség szerinti láb nevezetet nyert s lassankint a legtöbb német terület s város elfogadta a pénzverés alapjául. Az ilyen egyezség szerint (convenciós) császár- v. birodalmi F.-ból 20 tett egy márka finom ezüstöt. Bajorország azonban már egy év mulva visszalépett az említett egyezségtől s átment a 24 forintlábra. Ausztria kivételével az egész déli Németország követte ezt a példát, de a 24 forintláb csak számolóláb maradt. Ezen forintláb szerint vert F.-ok rajnatartományi F.-oknak neveztettek. Az 1857 jan. 24-iki bécsi érmeegyezség következtében Bajorország, Würtemberg, Báden s még néhány kisebb állam a német érmefontból 511/2 F.-ot vertek. Ugyanez időben Ausztria az uj osztrák, vagyis az osztrák értékü F.-ot hozta be, melyből 45 megy egy vámfont finom ezüstrre. Ezen uj érték a régi rendszer szerint egy 21 forintlábnak felel meg; a régi F.-ok ugy aránylanak az ujhoz, mint 20: 21, vagyis 100 konvenciós F. = 105 oszt. ért. F.-tal. Az osztrák értékü F. 100 krajcárra volt osztva s ezüstből 2, 1 s 1/4 F. értékü darabokat vertek. Dél-Németországban a német birodalmi uj márkaszámítás behozatalával (1876 elején) megszünt a F.-k szerinti számítás s a dél-német F.-érték érmeit bevonták. A németalföldi F. 100 centre osztatik, 1816-ig azonban (s a közönséges életben gyakran még jelenleg is) 20 stuiverre, egyenkint 16 penning értékkel, volt osztva. Ez 99/20 gr. finom ezüstöt tartalmazó pénzdarab 85 kr. o. é.-ben = 1 korona 98 fillér. A lengyel F. (zlot), mely 1841-ig törvényes volt, 30 garasra (groszy) oszlott s mint vert ezüstérme 251/8 osztr. ért. krajcár volt. 1841. Lengyelországban törvényesen az orosz rubelérték lett behozva. Magyarországon a F. név először az 1342-iki törvénycikkekben fordul elő. Előfordul még a mai napig is Magyarországon az u. n. sain, vagy bécsi értékü forint, számítva lett 21/2 egy osztr. ért. forintra = 40 kr. o. é.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is