Fóris

1. Ferenc (Otrokocsi), előbb református lelkész, később kat. pap és egyházi iró, szül. némelyek szerint Otrokocson, de hihetőbben Rima-Szécsen (Gömör várm.) 1648 okt., megh. Nagy-Szombatban 1718 okt. 1. Iskoláit a hazai intézetekben elvégezvén, a külföldi egyetemeket, hosszasabban az utrechtit látogatta meg; hazajövén előbb Szathmáron lett tanár (1669-71), azután Rima-Szécsen lelkész. A pozsonyi kiküldött biróság elé idéztetvén, itt 1674 ápr. 4. megjelent és miután az eléje adott térítvényt ő is vonakodott aláirni, fej- s jószág vesztésre itéltetett, majd a lipótvári börtönbe hurcoltatott, onnan pedig 9 hónapi szenvedés után a nápolyi gályákra vitetett. Innen irt 1675 nov. 5. Leusden utrechti tanárhoz, 1676 januárban pedig Turretin genfi tanárhoz, a gályarabok szomoru sorsát ecsetelő leveleket. 1676 febr. 10. a gályarabságból Svájcba ment és Zürichben tartózkodott, mignem az 1681. soproni országgyülés XXV. t.-c. folytán társaival együtt hazájába visszatérhetett. Előbb Gyöngyösön lett lelkész (1681-83), aztán Kassán, de innen, állítólag elmebajok mutatkozván nála, más egyházba, nemsokára külföldre, főként Angliába és Németalföldre ment, hol több munkáját sajtó alá adta. Ekkortájban azt vette fejébe, hogy ő van hivatva a prot. és kat. egyház egyesítésére és ily célból adta ki Irenicum seu Pacis consilium pro Unione et concordia ad fratres Protestantes (Franeker 1692) c. munkáját, s miután hazai hitrokonainál ezen terve kedvezőtlenül fogadtatott, velük meghasonlott, áttért a kat. egyházba. Hit-, bölcsészet- és jogtudor lett, elutazott Rómába, de az óhajtott vatikáni könyvtárnokságot nem nyerhette el, hanem Nagy-Szombatban nyert jogtanári állást, s egyszersmind az esztergomi káptalan levéltárát rendezte. Főbb munkái a fentebb említetten kivül: Kereszt alatt nyügő magyar Izráelnek hálaadó és könyörgő imádságai (Kolozsvár 1682); Idvességes beszélgetések (u. o. 1683); Apocalyptica tuba quinta: ortum, progressum et interitum locustarum pandenx (Amsterd. 1690); Sententia media et pacificatoria (u. o. 1690); Origines Hungaricae (Franek. 1693); Veritates antiquae (Apologia. Kis Imre jezsuita ellen). Kéziratban: Furor Bestiae contra testes J. Christi in Hungaria (1676). A kat. egyházba áttérte után 14 munka jelent meg tőle, a nevezetesebbek: A tévelygő juhról. Egyházi beszéd (Nagy-Szombat 1694); A jó leliismeretnek magamentő tanubizonysága (Kassa 1694); Róma Istennek szent városa (N.-Szombat 1698); Examen reformationis Lutheri et sociorum F. (N.-Szomb. 1696); Antiqua Hungarorum religio vere Christiana (u. o. 1706); Breve specimen introductionis in Jurisprudentiam Methodicam és Experimentum reductionis Juris Hungarici ad suos fontes (N.-Szombat 1699) cimü munkái a magyar jog önálló doktrinális művelését tárgyazzák.

2. F. István, szinész, szül. Felső-Nánán 1863 jun. 22. Iskolai tanulmányait Egerben és Gyöngyösön végezte. A bpesti szinészeti konzervatoriumban 1882-1886 közt végezte tanulmányait szép reményekre jogosító sikerrel. Azóta mint a kolozsvári szinház egyik legkedveltebb komikusa működik.

Forrás: Pallas Nagylexikon