1. Ferenc (Otrokocsi), előbb református lelkész, később kat.
pap és egyházi iró, szül. némelyek szerint Otrokocson, de hihetőbben
Rima-Szécsen (Gömör várm.) 1648 okt., megh. Nagy-Szombatban 1718 okt. 1.
Iskoláit a hazai intézetekben elvégezvén, a külföldi egyetemeket, hosszasabban
az utrechtit látogatta meg; hazajövén előbb Szathmáron lett tanár (1669-71),
azután Rima-Szécsen lelkész. A pozsonyi kiküldött biróság elé idéztetvén, itt
1674 ápr. 4. megjelent és miután az eléje adott térítvényt ő is vonakodott
aláirni, fej- s jószág vesztésre itéltetett, majd a lipótvári börtönbe
hurcoltatott, onnan pedig 9 hónapi szenvedés után a nápolyi gályákra vitetett.
Innen irt 1675 nov. 5. Leusden utrechti tanárhoz, 1676 januárban pedig Turretin
genfi tanárhoz, a gályarabok szomoru sorsát ecsetelő leveleket. 1676 febr. 10.
a gályarabságból Svájcba ment és Zürichben tartózkodott, mignem az 1681.
soproni országgyülés XXV. t.-c. folytán társaival együtt hazájába
visszatérhetett. Előbb Gyöngyösön lett lelkész (1681-83), aztán Kassán, de
innen, állítólag elmebajok mutatkozván nála, más egyházba, nemsokára külföldre,
főként Angliába és Németalföldre ment, hol több munkáját sajtó alá adta.
Ekkortájban azt vette fejébe, hogy ő van hivatva a prot. és kat. egyház
egyesítésére és ily célból adta ki Irenicum seu Pacis consilium pro Unione et
concordia ad fratres Protestantes (Franeker 1692) c. munkáját, s miután hazai
hitrokonainál ezen terve kedvezőtlenül fogadtatott, velük meghasonlott, áttért
a kat. egyházba. Hit-, bölcsészet- és jogtudor lett, elutazott Rómába, de az
óhajtott vatikáni könyvtárnokságot nem nyerhette el, hanem Nagy-Szombatban
nyert jogtanári állást, s egyszersmind az esztergomi káptalan levéltárát
rendezte. Főbb munkái a fentebb említetten kivül: Kereszt alatt nyügő magyar
Izráelnek hálaadó és könyörgő imádságai (Kolozsvár 1682); Idvességes
beszélgetések (u. o. 1683); Apocalyptica tuba quinta: ortum, progressum et
interitum locustarum pandenx (Amsterd. 1690); Sententia media et pacificatoria
(u. o. 1690); Origines Hungaricae (Franek. 1693); Veritates antiquae (Apologia.
Kis Imre jezsuita ellen). Kéziratban: Furor Bestiae contra testes J. Christi in
Hungaria (1676). A kat. egyházba áttérte után 14 munka jelent meg tőle, a
nevezetesebbek: A tévelygő juhról. Egyházi beszéd (Nagy-Szombat 1694); A jó
leliismeretnek magamentő tanubizonysága (Kassa 1694); Róma Istennek szent
városa (N.-Szombat 1698); Examen reformationis Lutheri et sociorum F.
(N.-Szomb. 1696); Antiqua Hungarorum religio vere Christiana (u. o. 1706);
Breve specimen introductionis in Jurisprudentiam Methodicam és Experimentum
reductionis Juris Hungarici ad suos fontes (N.-Szombat 1699) cimü munkái a
magyar jog önálló doktrinális művelését tárgyazzák.
2. F. István, szinész, szül. Felső-Nánán 1863 jun. 22.
Iskolai tanulmányait Egerben és Gyöngyösön végezte. A bpesti szinészeti
konzervatoriumban 1882-1886 közt végezte tanulmányait szép reményekre jogosító
sikerrel. Azóta mint a kolozsvári szinház egyik legkedveltebb komikusa működik.
Forrás: Pallas Nagylexikon