Forli

1. tartomány Emilia olasz kompartimentóban az Adriai-tenger, Pesaro-Urbino, San-Marino, Firenze és Ravenna között, 1862 km.² területtel, (1891) 279374 lak. Ny-i részét az Apenninek ága borítja, K-i kisebb része termékeny és jól művelt sikság, amelyen a Montone, Ronco, Savio, Marecchia, Fiumicino folynak az Adriai-tengerbe. A földművelésen kivül állattenyésztés és halászat a lakosok főfoglalkozása. Járásai: Cesena, F. és Rimini.

2. F. az ugyanily nevü tartomány fővárosa, 26 km.-nyire Mentonetól, a Ronco partján, vasut mellett, püspöki székhely, (1892) 44000 lak., meteorologiai obszervatoriummal, városi könyvtárral (50000 kötet) pinakotekával, Morgagni anatomus emlékszobrával. Négy főutcája, melyek F.-t ugyanannyi városrészre osztják, az oszlopsorokkal szegélyezett Vittorio Emanuele piacon szögelnek össze. Jelentékenyebb épületei az 1360. Albornoz kardinálistól épített citadella; a Sta. Croce székesegyház, Cignanitól 1686-1706. kifestett kupolával és Lignani meg Torricelli siremlékével; a San Mercuriale nevü templom a XIV. sz.-ból való faragványokkal, Palmezzanotól és San Girolamotól eredő festményekkel, Melozzo és Palmezzano freskóival és Manfredi Barbara szép siremlékével. F.-nak, a régi Forum Liviinak eredete, bár romok nem maradtak fenn, a római korba vezethető vissza. Nagy Károly ajándékával a pápák birtokába került. Későbben önálló köztársaság volt, amely több izben küzdött függetlenségekért a római kuria hadai ellen, mig 1504. II. Gyula pápa az egyházi államba ujra be nem kebelezte. 1797. az Alpokon inneni köztársaságnak, később az uj olasz királyságnak vált részévé. 1815. a pápáknak jutott 1859. pedig Szardinia csapatai foglalták el. V. ö. Bonoli, Monografia stat, economica., amminisztrativa della provincia di F. (1866-67.

Forrás: Pallas Nagylexikon