forma
Általános értelemben valamely tartalomnak mint belső lényegnek aktuális jelenségként történő
kifejeződése, érvényre jutása. Mindig teljes egységet alkot a tartalommal, s attól csak a tudományos
elemzésben meghatározott viszonylatokban választható el; ugyanaz a dolog ugyanis egyik
összefüggésben formaként, másik összefüggésben tartalomként funkcionál. E tétel érvényes a műalkotások
valamennyi összetevőjére is, de a tartalomkifejezés konkrétsága és intenzitása alapján jogosult az
eszmei mondanivalónak és a témának - mint legbelső magnak, az egészében vizsgált mű tartalmának -
elkülönítése a többi, formának nevezett összetevőtől: ezeken belül pedig indokolt a belső forma és a külső
forma megkülönböztetése. Az egyes műalkotások konkrét formája mellett - mint általános szabályok,
szerkezeti sémák stb. - léteznek ún. elvont formák is.
A művészetekben - így az irodalomban - a forma a művek
mindazon jegyeinek
gyűjtőfogalma, melyek a téma segítségével az eszmei mondanivalót
kifejezésre juttatják.
Az irodalmi mű belső formájának tekintjük a tartalommal legközvetlenebb
kapcsolatban álló
szerkezetet és a típusokat (jellemeket), külső formajegyeknek pedig a
kevésbé meghatározó
jellegű műfajt, stílust, képrendszert, versformát stb.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|
Magyar
Angol
Német