Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Formulárék... ----

Magyar Magyar Német Német
Formulárék... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Formulárék

(lat.), okirat és másnemü irásbeli fogalmazások készítéséhez szolgáló irománypéldák, melyek az egykori jogtörténetnek és általában a történetnek fontos segédforrásai. A legrégiebbek a frankok és nyugati gótok formulás könyvei, de a VIII. századtól fogva déli Németországban, Bajorországban és Alemaniában is akadunk ilyenekre. Ezeket Roziere Jenő gyüjtötte össze (Recueil général des formules, 3 köt., Páris 1859-71). Ujabban Zeumer K. gyüjtött F.-et a Monumenta Germaniae historica (Legum Sectio V. 1. Hannover 1882) vállalat számára. A régibb gyüjtemények közül Marculf szerzetesnek kétkötetes gyüjteménye (660 körül) volt a leggazdagabb és legelterjedtebb. A IX. századból való a Formelbuch des Bischofs Salomo III. von Konstanz, melyet Dümmler E. adott ki (Lipcse 1857). Három formulakönyvet a Karolingok idejéből és egyéb az istenitéletekre vonatkozó formulát kiadott Rockinger Lajos a Quellen u. Erörterungen zur bayerischen und deutschen Gesch. c. folyóiratban (7-ik köt., München 1857-58). A pápai kancelláriának egyik legrégibb formulakönyve a Liber Diurnus (625 és 751-ből), melyet Roziere adott ki (Páris 1869) Sickel (1889). Magyarországra nézve Kovachich Márton György gyüjtötte össze a formulákat 1790-ben. (Formulae solennes styli in cancellaria, curiaque regum, foris minoribus ac locis credibilibus, autheticique regni Hungariae olim utitati. Pest, 1709. 1. r. XXIV CCVI és 583 lap.) A későbbi közép korból számtalan formulakönyv maradt reánk. Külön-külön ki kell emelnünk még a következőket: Summa curiae regis, közölte Stobbe O. az Archiv für Kunde österreichischer Geschichtsquellen-ben (XIV. kötet, Bécs 1855); Theodorich von Bocksdorffs Gerichtsformein, Buhlau H.-tól (Zeitschrift f. Rechtsgeschichte, I. köt., Weimar 1861); Protzan Arnold Summula dictaminum-.át Wattenbach adta ki (Codex diplomaticus Silesiae, (V. köt., Boroszló 1862); Formelbuch des königl. Notars Henricus Italicus, kiadta Voigt János (Bécs 1863); Baumgartenberger Formelbuch, kiadta Bärnwald, a Fontes rerum austriacarum-ban (II. szakasz, 25. köt., 1866); Ciolek Szaniszló Liber cancellariae c. művét Caro J. nyomatta le (két részben 1871-74). Végül megemlítendő még a Thorner Formelbuch, melyről Prutz H. és Steffenhagen szólottak az Altpreussische Monatsschrift c. folyóiratban (6. és 8-ik köt., Königsberg 1869 és 1871). A F.-et a XVI. században a retorikák és az u. n. cimkönyvek szorították ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is