Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
forrás boil
forrás fermentatio...
forrás font
forrás fount
forrás fountain
forrás fund
forrás mint
forrás mother
forrás parent
forrás resource
forrás rise
forrás root
forrás seethe
forrás source
forrás spring
forrás well
forrásban l... ebullient
forrásfogla... catchment
forrásmű authority
forráspont boil

Magyar Magyar Német Német
forrás Quelle (e)
forrásmű Quellenwerk...
forrasz (mű... Lot (s)
forraszt löten

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Forrás

A földből kibuggyanó viz. A szárazföldre eső csapadék ugyanis háromféle módon tünik el onnan: egy része elpárolog, más része az erek és vizmosások utján a patakok- és folyókba s onnan a tengerekbe ömlik; végre a harmadik rész a földbe beszivárog. Ez utóbbi ismét részben a növényzet táplálására használtatik föl, részben pedig a földben levő hajszálcsövek, repedések, üregek segítségével a föld középpontja felé huzódik mindaddig, mig valamely átnembocsátó rétegre bukkan, amely fölött összegyülemlik. Ha a kétféle réteg érintkezése lapjának legalsó pontja a terep fölszinén van, , hol a az átbocsátó, az át nem bocsátó réteg metszetét jelzi, akkor a beszivárgott viz a föld szinére buggyan ki és ott F.-t képez. Megtörténik az is, hogy az átnembocsátó réteg olyan medencét képez, melyből a viz lefolyást nem találhat.

Valamely F. vizbősége 3 tényezőtől függ, u. m. először is a vizgyüjtő terület nagyságától, mely a F. fölött fekszik. Ezeknek ugyanis éppen ugy megvan a maguk vizválasztójuk, mint a patakoknak és ez a föld felszinén látható vizválasztóval rendesen egybeesik, mert igen ritka eset, hogya mélyebben fekvő rétegeknek ellenkező hajlásuk legyen, mint a fölszinieknek. A vizbőség továbbá a talaj viznyelő képességétől függ. Agyag v. sziklás talajban (az üreges kőzeteket kivéve) F. nem képződik, mert az ilyen talaj a leesett csapadékból alig valami csekélységet nyel el, a többi a felszinen kénytelen lefolyni. Végül az évi csapadékmennyiség nagyságától is függ. Megjegyzendő azonban, hogy minél mélyebbről ered valamely F., annál kevésbbé alkalmazhatók rá ezek a szabályok. Sok esetben a viz ki sem lép a föld felszinére, hanem földalatti lefolyásra talál, részben magába a tengerbe, amint azt édesvizi F.-oknak fellépése a tenger közepén (p. az Indiai-oceánban, a yucatani szorosban stb.) tanusítja. Valamennyi forrás mögött magasabban fekvő területnek kell léteznie, melyből azok összegyülnek. Előfordulhatnak ugyan hegycsúcsokon is F.-ok, de ezeknek mindig magasabb F.-vidéke van, amelyből tápláltatnak. Ezen u. n. hegyi F.-okban leggazdagabbak a magasabb hegységek. Ezen közvetlenül légköri csapadékokból származó F.-okon kivül még másfélék is keletkeznek. Ide tartoznak a glecser F.-ok, a glecserek vizének földalatti lefolyásai, továbbá a magasan fekvő tavakból a föld alatt táplált F.-ok, mint a számos F., mely 400 m. mélységben a Gemmin fekvő Duben-tó alatt tör elő Walisban. Más F.-ok patakok s folyók elsülyedése által keletkeznek hasadékos s odukban gazdag kőzetekben, különösen a különböző geologiai szisztémák mész- s dolomit-kőzeteiben.

Hogy a földbe szivárgott viz valahol a felszinre emelkedhessék (a vulkánikus okoktól eltekintve), szükséges, mikép ez a hely alacsonyabban feküdjék, mint ahol a viz beszivárgott: F.-ok tehát csakis hegyes-halmos vidéken fordulhatnak elő, sikságon csak a hegyek közelében. A sikságon leesett csapadék beszivárgott része nem emelkedik a terep fölszine fölé, hanem ez alatt huzódik le mint földárja v. talajviz a folyók völgyeibe, vagy pedig a mélyen fekvő (az ártézi kutakat tápláló) viztartó rétegekbe. Hosszabb ideig tartó nedves időjárás következtében a talaj felső rétegei néha annyira telítve lesznek, hogy a talajviz a mélyebb helyeken a fölszinre emelkedik. Ez a jelenség rokon a F.-sal, csakhogy sikságon nagy kiterjedésüek lévén az ugyanazon magassággal biró területek, a viz nemcsak egy-két ponton, mint a F.-nál, hanem egész területeken lép ki a fölszinre. Ezenkivül itt a fölszinre való szivárgás sokkal lassubb, mint a F.-oknál, melyek igen gyakran kavarogva és buborékokat eregetve, szóval olynemü tünemények között buggyannak elő, mint a forrásban levő viz. Nagyon valószinü, hogy elnevezésüket is eme hasonlóságtól nyerték.

A F. (hidr.) hőmérséklete azon mélységtől függ, ahonnan a viz fakad. A legtöbb F. hőmérséklete az illető vidék középhőmérsékletével, vagyis izotermájával azonos; ezek közönséges F.-ok, v. némelyek megnevezése szerint izotermális F.-ok. Ha hőfokuk állandó, akkor az ugyanaz mint az illető hely középhőmérséklete, ha azonban változó, akkor az évszakok szerint változik, de a középhőmérséklet megint csak a hely középhőmérséklete. Ezek nem nagy mélységből fakadnak, semmiképpen pedig olyan mélységből, ahol a Nap befolyása a Föld melegére megszünt. Amidőn a F. nagy mélységekből kerül elő, vagyis onnan, ahol a Földnek saját melege hat reá, mint meleg F. v. terma fakad, más néven hipertermális F., mert hőfoka magasabb, mint azon hely közepes évi hőmérséklete, ahol felületre bukkan. Közönségesen csakis az olyan F.-okat mondjuk meleg F.-oknak, melyeknek vize érezhetően meleg, hőfokuk tehát legalább is 30° C. Vannak - bár nagyon ritkán - olyan F.-ok is, amelyeknek hőmérséklete alacsonyabb az illető hely középhőmérsékleténél; az ilyeneket hipotermáknak szokták mondani. Néha helyi körülmények az okozói, épp ugy, mint a jégképződés a barlangokban. A meleg F. rendesen egészen más utakon kerül a felületre, mint a közönséges. Nem függnek azok vizáteresztő és vizet át nem bocsátó rétegek kombinálásától, hanem legtöbbször ama kőzethasadékokon át buggyannak fel, melyekre utjukban akadnak. Igen sok olyan meleg F. van, melynek elég pontosan ismerik utját és ama hasadékokat, melyeken fölemelkednek, nemkülönben ama kőzeteket, melyeket átjárnak. A nagy mélységekből fölkerülő F.-ok épp ugy a hidrosztatikai nyomás következében emelkedtek, mint a közönséges F.-ok. Vannak azonban egyes esetek, amikor emelésükben erős gáz, nevezetesen széndioxid gáz fejlődésének is van része. A F. vize folyása közben a föld szilárd anyagaival érintkezik és hosszas utjában belőlük bizonyos mennyiséget felold, azért a F. vize mindig kemény viz (l. o.), ha pedig olyan anyagok vannak benne feloldva, melyektől sajátságos izt kap, akkor ásványviz, ásványforrás a neve (l. o.). A feloldott anyagok nagy részét a forrásviz megint lerakja, különösen ott, ahol a felszinre bukkan, de további folyása közben is. A szénsav ugyanis, mely a vizben elősegítette az oldás munkáját, a vizből ennek párolgása közben eltávolodik, a viz többé nem képes nagyobb mennyiségü anyagot abba tartani. Ilynemü lerakodás anyaga a mésztufa, a gyepvasérc és édesvizi quarc stb. A meleg F.-ok sokkal nagyobb mennyiségü anyagot oldanak föl, mint a közönséges F.-ok, amiért egyrészt igen gazdagok ásványi anyagokban, tehát nevezetes ásványvizek, másrészt a föld alatt nagy mértékben pusztítanak és sokszor omlások, szakadások, süppedések okozóivá válnak. Oldó munkájuk közben üregeket vájnak, ezeket egyre barlangokká szélesbítik és amikor aztán az oldó munkával a mekánikai vagyis hurcoló munka párosul, az üregek, a barlangok falai meglazulnak és a föld megrázkódtatása és egyéb jelenség mellett a legkülönfélébb földfölötti változásoknak, alakulásoknak válhatnak kutforrásává.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is