Forrás (átalakulás)
kémia
A forrás a folyadékok gyors átalakulása gőzzé. Ez jellemzően akkor jön létre, ha a folyadékot olyan hőmérsékletre melegítjük, amikor a gőz nyomása nagyobb a külső nyomásnál, ekkor az anyag belsejében gőzfázis keletkezik, és a gőz buborék formájában távozik, ezt a (nyomástól függő) hőmérsékletet nevezzük forráspontnak. A folyadék akkor is forrásba jön, ha a külső nyomást csökkentjük le elegendő mértékben például egy vákuumpumpával. Azt az energiát, mely egységnyi tömegű anyag elforralásához szükséges forráshőnek nevezzük. A párolgás folyamán csak a folyadék felszínén keletkezik gőz. A forráspont egy adott nyomáson állandó, a rendszer (folyadék + gőztér) nyomásának növelésével a forráspont is megemelkedik, a nyomást csökkentve a forráspont is lecsökken. A folyadék a forráspont fölé addig nem hevíthető, amíg teljes ennyisége gőzzé nem alakul. A folyadékok ún. normál forráspontján a normál légköri nyomásra vonatkoztatott (101 325 Pa = 1 atm)hőmérsékletet értjük. A forrásban lévő víz hőmérséklete normál légköri nyomáson 100 °C.
A tiszta víz egyik tulajdonsága, hogy óvatosan melegítve a víz túlhevíthető. Ebben az állapotában nagyon instabil. Egy beeső porszem, vagy rázás hatására a víz robbanásszerűen gőzzé alakul. Ez a jelenség sokszor okozott kazánrobbanást, de ezt használják ki a buborékkamrákban is részecskék észlelésére.
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|