Forrasztó szerek

a fémtárgyak forrasztandó fölszinének rozsdátlanítására (dezoxidálására) használt anyagok. Lehetnek ezek: 1. oldó, 2. maró és 3. redukáló anyagok. 1. A legrégibb idők óta használt oldó szerek közé tartozik a póris (bórax l. o.). Jó oldószerek a kovasavas sók is, igy a közönséges üveg (kovasavas nátron és kovasavas mész keveréke), az üvegolvasztáskor keletkező üvegtajték (Glasgalle), a kovahomok és a vizüveg, mert az olvadt kovasav v. kovasavas sók a fémoxidokat feloldják. Használatos oldószerek még a foszforsav vagy a foszforsavas sók. Az u. n. Müller-féle forrasztó viz 1 l. foszforsavoldatból és 1-1,5 l. 80 %-os borszeszből áll. A foszforsavas nátron és a foszforsavas ammoniak a pórishoz hasonlóan oldja a fémoxidot. A foszforsavat gyakran finoman őrlött kriolittal is keverik. 2. A maró F. közé tartoznak a forrasztó viz, a forrasztó paszta és a sósav. Forrasztó viz, a lágyforrasszal összeforrasztandó felületek rozsdamentesítésére való oldat. Leghasználatosabb a klórcink oldat, melyet ugy készítenek, hogy a cinket sósavban feloldják. Ha már a sósav több cinket oldani képtelen, cinkreszeléket teszünk bele és porcellán- vagy kőagyagedénybe főzzük, hogy minden szabad savat megköthessünk. Gyakran ezt az oldatot befőzik, mig csak vajszerü fehér anyagot (u. n. cinkvaj) nem nyernek, ezt használat esetén vizzel meghigítják. Ehhez a klór-cinkoldathoz gyakran szalmiakoldatot is öntenek (16 s. r. cink, 11 s. r. szalmiak) és az oldatot befőzik. Ekkor fehér kristályos sót (klórcink-ammonium) kapnak, melyet jól záró edénybe tartanak. Használatkor 1 r. sót, 3-4 r. esővizben oldanak föl. A forrasztó vizet különösen cink, vas, acél, sárgaréz és vörösréz forrasztására használják. A vas, ón és cink forrasztására használják a higított sósavat is. Forrasztó paszta az a sürü folyó szirupszerü anyag, melyet klórcinkoldat és klórcinkammonium keményítő csirizzel összekevert elegye alkot. 3. A redukáló F. A fémoxidoktól a forrasztó melegénél oxigént vonnak el. Ilyenek a gyanta v. kolofonium, a terpentin, a szalmiakolaj (porrá tört szalmiakból és faolajból készített pép), a szalmiak (klórammonium), a ciankálium és a forrasztó faggyu. Az utóbbit ugy készítik, hogy vas kanálban a kolofoniumot megolvasztják, ezután leveszik a tüzről és faggyut kevernek hozzá, mig csak vajszerü halmazállapotu nem lesz, ekkor ujra megömlesztik és finoman tört szalmiakkal elegyítik. V. ö. Schlosser Edmund, Das Löthen (1880); Wildberger A., Die Legir- und Löthkunst (1880).

Forrás: Pallas Nagylexikon