Förster

1. Ágoston, német anatomus, szül. Weimarban 1822 jul. 8., megh. Würzburgban 1865 márc. 10. Kora ifjuságában nagy előszeretettel foglalkozott a természettudományokkal, különösen az entomologiával és a botanikával, orvosi tanulmányait Jenában végezte. 1852. Göttingában volt az anatomia tanára, honnan nemsokára Würzburgba ment át, hogy Virchow tanszékét foglalja el. F. kiváló érdemeket szerzett magának a kórboncolástan, különösen azonban a kórszövettan terén, melynek irodalmát számos dolgozattal gazdagította, buvárlatai eredményeit leginkább az Archiv f. path. Anat., A Wiener med. Wochenschr. és a Würzburger med. Zeitungban tette közzé. Tankönyve: Lehrbuch der pathol. Anatomie, 1864-ig hét kiadást ért s magyarra fordítva is megjelent a m. orv. könyvkiadó társulat kiadványai között. Handb. der pathol. Anatomie c. munkája szinte két kiadást ért. Ez utóbbihoz mintegy kiegészítő részül kiadta az Atlas der mikroskop. pathol. Anatomie-t, melyhez a rajzokat ő maga készítette. Állandó értékü marad: Die Missbildungen des Menschen, systematisch dargestellt c. műve is.

2. F. Ágoston, német szinész és szinigazgató, szül. Lauchstädtban 1828 jun. 3., megh. a Semmering hegyen 1889 dec. 23. Halleban teologiát és filologiát tanult, azután szinésznek állt; először 1851. lépett fel, 1853. Posenben játszott 1855. a bécsi Burgszinházban vendégszerepelt, majd Stettinben, Danzigban, Boroszlóban működött. 1858-ban a Burgszinházhoz szerződtették, 1876-82. a lipcsei városi szinház igazgatója volt, 1883. a berlini Deutsches Theater társtulajdonosa és másodigazgatója lett; 1888. a bécsi Hofburgszinház igazgatójává nevezték ki. Szerepeiben különösen természetességével, azok mély átértésével és hangjának kifejező melegségével tünt ki. Számos francia darabot átdolgozott. A 70-es és 80-as évek elején a budapesti német szinházban is gyakran vendégszerepelt, fia Ágost pedig tagja volt a Lesser-társulatnak. Innen Boroszlóba ment, jelenleg pedig Bécsben él, hol szini iskolát vezet.

3. F. Emil, lovag, német építész, F. Lajos fia, szül. Bécsben 1838 okt. 18. A berlini akadémián és atyja műhelyében tanult, majd utazásokat tett Olaszországban. Grauthtal együtt egy munkát irt a Toscanai renaissance-ról. Főbb alkotásai: a ring-szinház (mely 1881. leégett); számos magánház, több hotel, a bécsi giro-bank, a takarékpénztár egyesület bankja, az osztrák földhitelintézet épülete stb.

4. F. Ernő, német festő és művészettörténetiró, szül. Münchengosserstädtben 1800 ápr. 8., megh. Münchenben 1885 ápr. 29. Cornelius tanítványa, résztvett különféle müncheni monumentális munkák kivitelében és segédkezett a bonni aula kifestésében. Olaszországban járván, művészettörténeti kutatásokra adta magát és Beiträge zur neuern Kunstgeschichte (Lipcse 1836) c. első művével a tübingai egyetemen doktori cimet nyert. Apósának, Jean Paulnak életét és műveit több munkában ismertette, Schorn halála után Kugler Ferenccel együtt szerkesztette a berlini Kunstblatt-ot és befejezte a Vasari-féle életrajzoknak német fordítását, melyet Schorn kezdett meg (Stuttgart 1843-49, 6 kötet). Egyéb általánosabb érdekü iratai: Briefe über Malerei, in Bezug auf die Gemäldesammlungen in Berlin, Dresden, München (Stuttgart 1838); Handbuch für Reisende in Italien (München 1840); Die Wandgemälde der St. Georgenkapelle zu Padua (Berlin 1841); Handbuch für Reisende in Deutschland (München 1847); Leben u. Werke des fra Angelico da Fiesole (Regensburg 1859); Vorschule der Kunstgeschichte (Lipcse 1862); Denkmale deutscher Baukunst, Bildnerei u. Malerei (u. o. 1853-69. 12 kötet); Geschichte der deutschen Kunst (u. o. 1851-60, 5 köt); Vermischte Schriften (München, 1862), Reise durch Belgien nach Paris und Burgund (Lipcse 1865); Raphael (u. o. 1867-69, 2 köt.); Geschichte der italienischen Kunst (u. o. 1869-78 5 köt.); Denkmale italienischer Malerei (u. o. 1870-82, 4 köt.); Die deutsche Kunst in Bild und Wort (u. o. 1879).

5. F. Ferenc, német jogász, szül. Boroszlóban 1819 jul. 7., megh. 1878 aug. 8. Mint igazságügyi hivatalnok többféle állásban tevékeny. 1868. igazságügyi tanácsos lett a porosz igazságügyminisztériumban, 1874. főállamtanácsos a kultuszminisztériumban. Előbbi minőségében az igazságügyi kodifikáció terén, utóbbi minőségében az evangelikus egyházszervezet körül volt tevékeny. Főműve: Theorie u. Praxis des heutigen gemeinen preussischen Privatrechts auf der Grundlage des gemeinen deutschen Rechts (1865-72. és 4-ik kiad. 1880-1883).

6. F. Frigyes Kristóf, német történész és költő, született Münchengosserstädtben 1791 szept. 24., megh. Berlinben 1868 nov. 8. 1813. Körner fegyvertársa volt a Lützow-féle szabadcsapatban; 1817. politikai iratokért haditörvényszék elé állíttatván, a királyi szolgálatból elbocsáttatott. Számos történeti munkát irt, ezek közül nevezetesebbek: Albrecht von Wallenstein (Potsdam 1834); Die Höfe u. Kabinete Europas im 18. Jahrhundert (u. o. 1836-39). Azonkivül Péter Schlemihls Heimkehr cimü művében folytatta a Chamisso ismert költeményét. Shakespeare több drámáját lefordította, s Gusztáv Adolf c. alatt drámát irt.

7. F. Henrik, boroszlói hercegpüspök, született Grossglogauban 1800 nov. 24., megh. 1881 okt. 20. 1825. szentelték pappá, 1837. hivatott meg Boroszlóba székesegyházi szónoknak s e hivatalában a katolikus Németország legkiválóbb szónokává lőn. Tagja volt az 1848-iki frankfurti országgyülésnek, résztvett a würzburgi zsinaton s 1853. boroszlói hgpüspök lett. Szigoruan egyházias elvei mellett a vatikáni zsinaton az ellenzékhez tartozott, de a hirhedt fuldai pásztorlevelet nem irta alá, hanem meghajolt az egyház tekintélye előtt. A májusi törvények ő reá is üldözést hoztak, kiadatott ellene az elfogatási parancs, ő azonban egyházmegyéjének Ausztriába nyuló részébe, Johannisbergbe menekült, mire 1875. porosz-sziléziai püspökségétől megfosztották. Művei: Homilien, Kanzelvorträge, Der Ruf der Kirche in die Gegenwart, Die christliche Familie, Lebensbild Diefenbrocks, Boroszlóban jelent meg.

8. F. Károly Ágost, költő és fordító, született Naumburgban 1784 ápr. 3., megh. Drezdában 1841 dec. 18. Legnagyobb érdemeket szerzett műforditásaival; lefordította Petrarca költeményeit és Tasso lirai költeményeit. Raffael, Kunst und Künstlerleben in Gedichten cimü művével (Lipcse 1827) mint önálló költő mutatkozott be. Összegyüjtött költeményei halála után jelentek meg (u. o. 1842). Kiadta neje, F. Luiza (megh. Drezdában 1877 jun. 17. Leánya Mária, szül. Drezdában 1817 márc. 9., megh. 1856 ápr. 28., szintén költő volt; Gedichte cimü kötete 1857. jelent meg Lipcsében egy évvel halála után.

9. F. Lajos, német építész, szül. Bayreuthban 1797., megh. Gleichenbergben 1863 jun. 16. mint a bécsi akadémia tanára. A müncheni akadémián képezte magát, később Nobili Péter tanítványa volt Bécsben; az olasz-renaissance stilusban alkotta műveit, melyek közül ezek a nevezetesebbek: a gumpendorfi evangelikus templom, a pesti és bécsi zsinagóga, a bécsi Erzsébet hid stb. 1836-tól kezdve a tőle alapított Bauzeitung-ot adta ki.

10. F. Rikárd, német régiségbuvár, szül. Görlitzben 1843 márc. 2. Jenában és Boroszlóban klasszika filologiát tanult és 1873-ig a boroszlói Mária-Magdolna-gimnáziumban tanított. 1888. az itteni egyetemen magántanárrá habilitáltatta magát, 1868-70. a régiségtani társulat ösztöndijjal Olasz- és Görögországba küldte tanulmányutra; 1863. Boroszlóban a klasszika-filologia rendkivüli, 1881. annak rendes tanára lett Rostockban. 1890. Kielbe nevezték ki. Főbb művei: Quaestiones de attractione enuntiationum relativarum (Berlin 1868); Der Raub und die Rückkehr der Persephone in ihrer Bedeutung für die Mythologie, Literatur- u. Kunstgeschichte (Stuttgart 1874); Francesco Zambeccari und die Briefe des Libanios (u. o. 1878); Farnesia-Studien (Rostock 1880).

11. F. Vilmos, neves csillagász, l. Foerster

Forrás: Pallas Nagylexikon