Forster

1. Arnold Flowrence, Forster Vilmos volt angol közoktatási és irországi miniszter leánya, szül. Bradfordban 1860 körül. Irországban a népnevelés és háziipar fejlesztése körül nagy érdemeket szerzett. Részt vett atyja levelezésének és életrajzának kiadásában is. Deák Ferencről irt jeles kis munkáját Pulszky Ágost fordította magyarra.

2. F. Ferenc, francia rézmetsző, született Locleban (Neufchatel kanton) 1790., megh. Párisban 1872. Párisban Langlois tanítványa volt, azután Olaszországban járt. Metszetei, igy: A tanítványok Emmausban, Paolo Veronese (1812); la Vierge au bas-relief, Lionardo da vinci (1835); la Vierge de la maison d "Orléans (1838); Uránia (1839); A három grácia (1841), Ráfael; Tizián kedvese, Tizián; I. Ferenc francia király és V. károly meglátogatják a saint Denis templomot (1833). Gros; Auróra és Kephalos (1821); Aeneas és Dido (1828), Guérin; szt. Cecilia 1840 Delaroche nyomán, Ráfael (1836) és Dürer saját arcképe (1823), I. Lajos bajor király arcképe Stielertől; Humboldt Sándoré, Steubentől; Viktoria angol királynőé, Winterhaltertől, mind végtelen gonddal és ügyességgel készültek.

3. F. János, angol hirlap- és történetiró, szül. Newcastleben, 1812 ápr. 2., megh. Londonban 1876 febr. 1. Mint a radikalis The London Examiner munkatársa, csakhamar ismeretessé tette nevét, mely hetilapot azután 1842-52-ig maga szerkesztette. 1854. benső barátjával, Dickens-szel, a Daily News hirlapot alapítá, melynek több évig főszerkesztője is volt. A mellett több más review-be is dolgozott. Első önálló munkája a Statesmen of the common wealth of England cimü 7 kötetnyi mű (1840), melyet az Arrest of the five members by Charles I (1860), a Debates on the greath remonstrance (1860) és a Sir John Eliot-ról irt életrajz (2 köt. 1864) követett. Legsikerültebb dolgozatai azonban az irodalomtörténet keretébe esnek: igy: Life of Oliv. Goldsmith (1848, uj kiad. 1889); The life of Ch. Dickens (3 köt. 1871-1874) és Life of Jon Swift (I. 1875) nincs befejezve.

4. F. János György Ádám, német utazó, szül. Danzig mellett, Nassenhubenban 1754 nov. 27., megh. Párisban 1794. Tizenegy éves korában atyjával Szaratovba költözködött és tanulmányait Szt. Pétervárott fejezte be. 1772. engedélyt kapott atyjával együtt Cook kiséretéhez csatlakozni. Visszatérése után Párisban, majd Hollandiában élt, azután a kasseli lovag-akadémián a természetrajz tanárává lett. 1784. ugyanazon minőségben Vilnába költözött és megnősült. Minthogy ott nem érezte jól magát és a csábító igéretek teljesítetlenül maradtak, 1788. a mainzi fejedelmi könyvtár gondozását vállalta el. 1793-ban Párisba küldték, hogy a Rajna balpartjának Franciaországhoz való csatolását eszközölje ki. Mután u. a. év nyarán Mainzot elfoglalták a német seregek, F. hontalanná lett, pedig párisi tapasztalatai köztársasági ideáljait megsemmisítették. Elhatározta hát, hogy Indiába költözik és a keleti nyelvek tanulmányozásához látott. Főműve: Anscihten vom Niederrhein (Berlin 1791-94., 3 köt., uj kiad. 1868), a művészetnek, az irodalomnak, a politikának és az életnek szellemes és lelkes fölfogásával és mintaszerü stilusával tünt ki. A beschreibung einer Reise um die Welt in den Jahren 1772-75. (atyjának utinaplója alapján, Berlin 1784. 3 köt.) és kisebb művei: Kleine Schriften (1789-97. 6 köt.). Peschel szerint F. volt az első iró, aki figyelmet keltett a tájképi szépségek iránt és Humboldt Sándorra is nagy hatása volt. F. fordította először németre a Szakuntalát és Kalidazát (angolból). Neje F., Teréz, aki utóbb barátjához, Huberhoz ment nőül, kiadta leveleit Briefwechsel cim alatt (Lipcse 1829. 2 kötet). Egyéb levelezését Briefwechsel mit Sömmering cim alatt Hettner adta ki (Braunschweig 1877.). Megjelentek azután összes művei Gervinus kiadásában (Lipcse 1843. 9 köt.), továbbá Lichtstrahlen aus Forsters Briefen, Elisa Maiertól (Lipcse 1856). V. ö. König H. Die Klubbisten in Mainz (1847. 3 köt.) és Forsters Leben (1858), Moleschott György F. (1874) és Klein K., Georg F. in Mainz (1863). 1893. adta ki Leitzmann F.-nek hátrahagyott művét: Briefe u. Tagebücher von seiner Reise am Niederrhein, in England u. Frankreich.

5. F. János Reinhold, német természetbuvár és utazó, szül. Dirschauban 1729 okt. 22., meghalt Halleban 1798 december 9-én. Teologiát, ókori és modern nyelveket tanult, 1753. nassenhubeni (Danzig mellett) prédikátor lett és e minőségében buzgón foglalkozott a természettudományokkal. 1765. Katalin cárnő megbizásából beutazta Szaratov orosz kormányzóság gyarmatait, azután Angliába ment, hol a Warringtoni akademián a természettudományok tanára lett. 1772-1775. az angol kormány megbizásából elkisérte Cookot második földkörüli utjában. 1780. Nagy Frigyes a hallei egyetemen a természettudományok tanárává tette. Művei: Introduction into mineralogy (London 1768); Flora Americae septentrionali (u. o. 1771); Liber singularis de lupso antiquorum (u. o. 1776); Observations made during a voyage round the world (u. o. 1778, németre a fia fordította le, Berlin 1783, 3 köt.) Zoologiae rariors spicilegium (Halle, 1781. 2. kiad. 1795); Geschichte der Entdeckungen und Schiffahrten im Norden (Od.-Frankfurt, 1784); fiával együtt: Descriptio characterum et generum plantarum, quas in itinere ad insulas maris australis 1771-75. coll. (London 1776; németül Göttinga 1776); fiával és Sprengellel együtt Beiträge zur Völkerund Länderkunde (Lipcse, 1781-1783., 3 köt.), stb. A Magazin neuer Reisebeschreibungen-t (u. o. 1790-98., 10 köt.) is ő adta ki.

6. F. József, osztrák zeneszerző, szül. Grácban, a konzervatoriumot Bécsben végezte, hol jelenleg is él. Első művei: Der Spielmann (ballett), Die Wallfahrt d. Königin és Die letzten Tage von Pompeji (dalművek) Ezek közül csupán az első aratott nagyobb sikert. Nagyobb hirre emelkedett 1893., midőn a II. Ernő koburgi herceg által kiirt nyilt pályázat alkalmával a birák az ő egyfelvonásos dalművének itélték oda az első dijat. A pályanyertes dalmű: Die Rose von Pontevedra ugyanaz év jul. 29. Gothában első előadásra került és rendkivüli sikert aratott. A hazai szinházak közül a pozsonyi szinpadon adták először (1894 jan.) Ezóta a dalműt a bécsi operában is bemutatták, szintén sikerrel.

7. F. Vilmos, angol államférfiu, szül. Bradpoleban, 1818. jul. 11., megh. Londonban 1886 ápr. 5. 1861 óta haláláig tagja volt a parlamentnek Bristol város részéről és mint Cobden meg Bright hive és tanítványa a liberális párt zászlaját követte. 1865-ben a gyarmatminiszteriumban hely. államtitkárrá lett; 1868. Gladstone a közoktatás ujjászervezésével megbizott tanácsnak alelnökévé tette, mely állásban nagy része volt a népoktatási törvény keresztülvitelében (1870). 1880. ujra tárcát vállalt Gladstone uj kabinetjében, még pedig az ir államtitkárságot, de az ir laud bill szigoru alkalmazásával annyira magára vonta a fentiek haragját, hogy majdnem áldozatul esett az ellene bérelt gyilkosoknak. Midőn Gladstone enyhébb eszközökhöz nyult az irekkel szemben, F. beadta lemondását (1882). Ezóta a liberális unionisták táborában küzdött Gladstone ellen, kinek Home rule politikáját kárhoztatta; az 1884. évi parlamenti reformot ellenben pártolta. Több becses munkát irt: W. Penn and Macaulay (1849), melyben Macaulay hires munkájának Penn-re vonatkozó részei ellen tiltakozott. - How we tax India; a lecture on the condition of India under British rule (1858). V. ö. Reid, Life of the Right. Hon. W. E. F. (London 1888. 2 kötet, 5. kiadás 1889).

Forrás: Pallas Nagylexikon