Fortuny

Mariano, spanyol festő, szül. Reusben, Tarragónia tartományban, 1839 jun. 11., megh. Rómában 1874 okt. 21. 1857. elnyervén az akadémia nagy diját, Rómába ment és ott szorgalmasan tanulmányozta a régi mesterek műveit, de mikor a háboru Spanyolország és a marokkói császár között kitört, ő is elment Prim tábornok seregével és 5-6 hónapig lelkesedéssel tanulmányozta a Kelet érdekes népét. Elhagyván a Keletet, ragyogó szinezésü, szemfényvesztő-elegánciáju rokokóképeket festett, melyek Párisban olyan tetszést keltettek, hogy Goupil, párisi műkereskedő elhalmozta megrendelésekkel. 1870. állította ki Goupilnál La Vicaria c. képét, mely egyszerre a legünnepeltebb festők egyikévé tette. Most Rómában telepedett le. Egymásután keletkeztek képei: A modell megszemlélése, melynek fény- és szinhatása szinte hihetetlen. A szinpadi próba stb. Utolsó művével, A Porticii parttal elhagyta a rokokó-festés terét és a természet egészen kendőzetlen, hü visszaadására törekedett. Befejezetlenül maradt a tetuáni ütközetet ábrázoló nagy festménye. Aquarellképei közül kitünnek: A marokkói szönyegkereskedő, A Keleti kávéház stb. Rézkarcai: A holt arab, A pásztorfiu, A szerenád, Az olvasó, A tamburinjátszó, Az invalid, Az anachoréta, A barátja holttesténél busuló arabs stb., megkapó, zseniális művek, egészen a Goya modorában. Művészete kozmopolita jellegü, követői is spanyolok, olaszok, franciák egyaránt, akik még mai nap is az ő nyomdokában haladnak. V. ö. Davillier, F. sa vie, son oeuvre, se correspondance (Páris 1875); Yxart, F. Noticia biografica critica (Barcelona 1881); Yriarte, F. (Páris 1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon