Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Foscolo... ----

Magyar Magyar Német Német
Foscolo... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Foscolo

Hugo, olasz költő, szül. Zante szigetén 1779 jan. 26., megh. Angliában, Turnham Greenben 1827 szept. 10. Apja olasz születésü orvos volt, akit 1785. kineveztek a spalatoi kórház igazgatójának. De már három év mulva meghalt s ekkor családja visszatért Zantébe. Innen 1793. Velencébe jött, ahol korán megragadták lelkét az uj politikai ideálok. Már 16 éves korában annyira szerepelt a diákok között, hogy az inquizitorok sanda szemmel kezdték nézni viselkedését és menekülnie kellett. Előbb a páduai egyetemre ment, de onnan csakhamar Bolognába szökött, a hol beállt a Republica Cispadana vadász-ezredébe. Midőn Velencében megbukott az arisztokrata-uralom, F. lelkesülten sietett oda vissza és hivatalt is vállalt az uj demokrata kormány alatt. De az 1797-iki campoformioi béke csakhamar kiszolgáltatta Velencét Ausztriának és F. Milanoba ment, hogy az uj «Republica Cisalpina» szabadságát élvezze. Itt ismerkedett meg kora két legnagyobb költőjével, Parinival és Montival. Ismét katona lett és Firenzében állomásozva, megbarátkozott Niolinival is. Itt szerette meg Roncioni Izabellát is, amely szerelmének történetét azután «Jacopo Ortis»-ában irta meg. Bátran harcolt a Cento, a Forte Urbano, s a Trebbia melletti csatákban s hadnagyból kapitányságig vitte. Hősileg viselkedett a megostromolt Génuában is (1800), ahonnan a marengoi csata után Milanoba tért vissza. Ezentul kevés félbeszakítással jobbára itt tartózkodott, épp oly élénken foglalkozva a közügyekkel, mint az irodalommal. Az 1813-iki lipcsei csata után ismét felajánlotta kardját hazájának, de csakhamar le kellett azt tennie: már a következő évben az osztrákoké lett Lombardia és F., semhogy hüséget esküdjék a bitorlónak, számüzetésbe ment. Kis ideig Svájcban tartózkodott, azután Angliába ment, ahol sok küzködés közt élte napjait. Itt halt is meg; a kis Cheswicki temetőben hantolták el, ahonnan 1871-ben szállították el tetemét az olaszok Pantheonjába, a firenzei Santa Croceba. - F. leghiresebb munkája a már fentebb említett Le ultime lettere di Jacopo Ortis, melyet 20 éves korában irt, kétségkivül Goethe Werther-jének behatása alatt. E kis regény hősét is boldogtalan szerelem üzi öngyilkosságba; csakhogy a szerelem motivumához itt a hazaszereteté is járul, amennyiben Jacopo Ortis a campoformiol béke után menekülni kénytelen Velencéből és szerelmi bánatát a haza sorsán való kétségbeesés is sulyosbítja. Egyrészt a kor izlésének megfelelő világfájdalmas hangulat, másrészt a nemzeti elem erős előtérbe nyomulása Jacopo Ortis-t e század elejének egyik legolvasottabb könyvévé tették. De nemcsak e kettőnek köszönhette hirét, hanem eleven, plasztikus leirásokban gazdag nyelvének is, melyet illetékes olasz kritikusok a legelső modern prózának neveztek. - Verses művei sorában első helyen A sirok (I sepolcri) c. hosszabb költeménye áll, melyben a költő egy akkoriban kiadott és a sirok diszítését eltiltó rendeletből indulva ki, magas ódai szárnyalással elmélkedik a halálról, a nagyok dicsőségéről stb. Nagy gondolatok és klasszikus tökélyü forma e munkát Olaszország lirájának legértékesb termékei közé emelték. F. kisebb verseinek is a formatökély a főerénye, bár hangulata is, bizonyos melankólikus szentimentalizmus, vonzóvá teszik. Irt három tragédiát is (Tieste, Ajace, Ricciarda), de ezekben nem tudott szabadulni az Alfieri-utánzás nyügéből. Belefogott egy hosszabb Le Grazie c. költeménybe, mely talán legszebb alkotása lett volna s melynek fenmaradt töredékei is megkapóak; lefordította Homér Iliásának mintegy 11 énekét, de a hangot el nem találta; végre irt mintegy hat kötetre terjedő, jobbára irodalomtörténeti tárgyu tanulmányokat, melyek azonban nagyon hamar elavultak. - F.-val az olasz irodalomtörténet ujabb időben rendkivül sokat foglalkozik, nemzeti szempontból bizonyára tul is becsülve művei értékét. Antona-Traversi köteteket irt róla: Studi su M. F. (Milano 1884); U. F. nella famiglia (u. o.);. De" natali, della famiglia e della vita di U. F. (u. o.). Ezenkivül v. ö. Scotti, U. F. (Milano 1883); De Winckels, Vita di U. F. (Verona 1885). Két főműve körül egész kis irodalom keletkezett. Összes művei legjobb kiadása a Gori-féle (Firenze 1886) és az Orlandini-Mayer-féle (11 kötet). A Jacopo Ortis magyarul is megjelent. A sirok, magyarul Császár Ferenc Olasz költőkből és Radó Antal hasonló cimü köt.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is