Foszforeszkálás

(gör.), sok testnek sötétben való gyenge világítása közepes hőmérséklet mellett is. Nevét ezen jelenség a foszfortól kapta, mely sötétben gyenge fényt bocsát ki magából, ha levegővel érintkezik. E közben t. i. lassan egyesül a levegő oxigénjével, tehát lassan elég s igy a foszfor világításának oka kémiai folyamat. Légüres térben, oxigénmentes gázokban, v. tiszta oxigénben a foszfor nem világít; az utóbbi esetben azért nem, mert a foszfor sürü oxidréteggel vonódik be. A foszforon kivül sok test képes kémiai változások következtében világítani. Igy fa, lomb, disznó- és halhus a rothadás bizonyos fokán világítókká lesznek. Ez azonban az oxigén jelenlététől függ és fokozódó rothadásnál megszünik. Alkohol, éter és kálioldat megszüntetik a világítást. F.-t élő állatokon és növényeken is észleltek s az ilyen organikus testek világítása bizonyos baktériumok jelenlététől függ. A magasabb rendü gombák között sok foszforeszkáló van. Ezek nagyobbára a forró égalj alatt találhatók (Agaricus noctilucens, A. igneus stb.). A mérsékelt öv tájain, főleg Európa középső és északi részeiben az ilyenek F.-a kevéssé állandó. A meleg elősegíti a F.-t. A gombák p. már 10 C°-nál is világítanak, de gyengén, 18°-20°-nál már erősebben, 25°-30°-nál legjobban. 40°-50°-nyi meleg megszünteti náluk a F.-t. Levegőt tartalmazó vizben a F. érvényesül, légmentesben gyorsan szünik. Általában azt tapasztalták, hogy a gombák foszforeszkálására főkellék a nedvesség és levegővel való érintkezés. Gombáktól áthatott fa darabjai csak akkor kezdenek világítani, ha a levegő hosszabb ideig hatott rájuk. A gombák e közben oxigént fogyasztanak és szénsavat adnak ki. Az állatok között főleg a tenger egyes lakói képesek foszforeszkálni. A rovarok közül a sz. János-bogár, a százlábuak.

Sok test kémiai folyamatok nélkül is foszforeszkál. Az előidéző ok lehet többféle. Lehet 1. mekanikai behatás, mint p. kovadarabok összeütése, kréta, cukor törése, a csillám hasítása. Ha ez sötétben történik, gyenge világítás észlelhető, mely azonban gyorsan mulik. 2. Melegítés. A gyémánt bizonyos fajai, valamint a folypát melegítve, sötétben világítanak, ha hőfokuk messze esik is az izzás fokától. 3. Leggyakoribb és legközönségesebb ok a nappali világosság, vagy közvetlen napfény, vagy az elektromos fény behatása. A legegyszerübb mód erre az, hogy a világosságnak kitett testet hirtelen sötét helyre viszik. Mivel igen sok test csak nagyon gyengén világít, az észlelőnek már hosszabb ideig sötétben kellett lennie, hogy a F.-t észrevehesse. Ilyen testek a gyémánt, a folypát és a mesterséges világító kövek, melyek előállítását először Becquerel eszközölte. Ezek a kénnek vegyületei alkalikus földekkel: a mésszel, stronciummal és bariummal. Előállításuk magas hőfok mellett, száraz uton történik. Canton világító kövét ugy nyerik, hogy az osztriga héját kénnel együtt tégelyben izzítják. Az Osann-félét osztrigahéjnak realgárral való hevítése által. A bolognai követ pedig ugy, hogy a sulypátot szénnel redukálják. A különböző anyagokból és különböző hőfoknál előállított kövek más-más szinnel világítanak és ha jól vannak készítve, világításuk igen szép és sokáig tartó, ha csak csekély ideig voltak is kitéve a napvilágnak. Mivel az ilyen kövek nedves levegőn foszforeszkáló képességüket lassan elvesztik, készítésök után üvegcsőbe kell őket zárni, melyet aztán beforrasztanak.

Becquerel, ki a F. tüneményeit először tanulmányozta behatóan, azt tapasztalta, hogy a F. szine azon hőmérséklettel változik, mellyel az illető test a világosság behatása alatt birt. Maga a világítás szine rendesen elüt azon fény szinétől, melynek hatása a F.-t előidézte. Főleg a kék és ibolyaszinü sugarak azok, melyek leginkább képesek a F.-t előidézni. Ezt igen szépen lehet a Balmain-féle festékkel bevont lemezzel igazolni. Balmain t. i. erősen és tartósan világító festéket állított elő kénkalciumból, mely világító képességét a levegőnek kitéve is sokáig megtartja. (Ilyennel kenik be a világító gyufatartókat, óralapokat stb.). Ha ilyen festékkel bevont lapot előbb a világosságnak tesznek ki, aztán sötét szobában a napfény szinképét vetítik rá (de hosszabb ideig), akkor a sötétben a napfény kizárása után is láthatni a szinképet, csakhogy ez a kisebb törésü sugarak (vörös, narancssárga) helyén sötétnek látszik világosabb alapon, mig az erősebb törésü sugarak helyén (zöld, kék, ibolya), ahol a F. előidéztetett, világosnak tünik fel sötétebb alapon. Ebből látható, hogy leginkább a kék és ibolyaszinü sugarak képesek a F.-t előidézni. Becquerel foszforeszkáló anyagot tartalmazó csövek végeibe platina-drótot forrasztott s elektromos szikrát bocxsátott keresztül. A F. még az áram behatása után is észlelhető volt. Mindezekből látható, hogy a F. tüneménye sok tekintetben rokon a fluoreszkálással (l. o.). A F.-nál is áll, hogy a sötétben világító test szine inkább a kisebb törésü sugaraknak felel meg. Általában ugy látszik, hogy a fluoreszkálás nem egyéb, mint oly F., mely már a fény behatásakor észlelhető, de aztán eltünik, mig viszont az utóbbi oly fluoreszkálás, mely a fény behatása után is érvényesül. - F. a botanikában, l. Világító növények.

Forrás: Pallas Nagylexikon