Fotogalvanográfia

(gör.), Pretsch által Bécsban 1854. feltalált és általa később Londonban gyakorolt eljárás, mellyel fotográfiákról nyomásra kész lemezek nyeretnek. Az üveglapot gelatine, kettős krómsavas káli és jodezüst keverékével bevonják, megszárítják, s a szerint, amint rézlemezt v. könyvnyomói lemezt akarnak, fényképészeti negativ v. pozitiv alatt világosságnak teszik ki. Ezután meleg fürdőben s gyenge boraxoldatban addig mossák, mig dombormű-alakot nem ölt; ekkor alkoholban megkeményítik s kopál-lakkal bevonva, gyorsan megszárítják. Erről a már szilárd domborműről galvanoplasztikai uton rézlenyomatot vesznek, amelyet legföljebb árvésővel kell kiigazítani, hogy nyomásra alkalmas legyen. A F.-t Dallastipiának is nevezik, Dallas londoni fotografusról.

Forrás: Pallas Nagylexikon