Fotográfia

(gör.), az az eljárás, mellyel a fény segélyével az egyes anyagoknak a fény behatása következtében előállott módosulását felhasználva képet létesíthetünk optikai lencsék, v. közvetlen másolás vagy sajtó utján. A világosság hatása a különböző anyagokra különböző módon nyilvánul, p. az anyag szinét megváltoztathatja, kémiai bomlást hoz létre, mely az anyagnak fizikai vagy kémiai tulajdonságát módosítja stb. A különböző hatás célszerüen megválasztott alkalmazásával különböző képeket készíthetünk, melyeket ismét a fény v. pedig a nyomda segélyével sokszorosíthatunk. A leggyakrabban követett eljárás az, hogy a tárgyról, melyet fotografálni akarunk, az ugynevezett sötét kamrában megfelelő optikai lencserendszerrel képet állítunk elő s ama sikba, melyben a kép legélesebb, fény iránt érzékeny lemezt helyezünk. Ennek a fény által érintett pontjain bomlás áll be, mely azonban egyelőre nem okoz látható nyomot, hanem a lemezt bizonyos oldattal kell kezelnünk, hogy a kép látható legyen. A sötét kamrában ily módon - előhivással - nyert kép negativ, azaz a kép legvilágosabb részei legsötétebben tünnek elő. Erről pozitiv képet egyszerü másolással nyerünk, még pedig üveg- v. papirlapra, fémlemezre stb., melyek előzőleg fény iránt érzékeny anyaggal vonattak be.

A kamara, melyet a kép felvételére használunk, rendesen nagyon pontos és kényelmes szerkezetü s különösen utazási célokra nagyon ügyesen kis helyre szorítható össze. Hosszuságát legtöbbször változtatni lehet, hogy a képet, melyet a hátsó, homályos üvegből álló részen látunk, a tárgy távolsága, nagysága stb. szerint élesre lehessen beállítani. A nagyobb kamarákat szintén összerakható háromlábra, esetleg pontos beállításra való állványra helyezve használják. Az érzékeny lemez leginkább teljesen fényzáró keretben, kazettában van, melyet ugy lehet a homályos üveg helyébe tenni, hogy a lemez érzékeny oldala teljesen a homályos üveg helyére jöjjön. A kép előállítására nagyon pontos optikai lencserendszereket használnak, melyek a fotografálandó tárgy lehetőleg hibamentes képét vetítik az érzékeny lemezre. Ilyenek a Petzval és Dallmeyer-féle arcképlencsék, aplanatok, euriskopok, antiplanetok, anastigmatok, a nagy szög alatt dolgozó lencsék stb. Pillanatnyi képekhez külön készülékek szükségesek, melyeket vagy a lencserendszer - objektiv - előtt, után vagy a lencsék között v. a lemez előtt alkalmaznak, ugy hogy a fény behatását ¹/₁₀ - ¹/₁₀₀₀ másodpercre lehessen csökkenteni. Jelenleg nagyon el vannak terjedve a lesi-(detektiv-) készülékek, melyeknél az egész készülék, lehetőleg kis terjedelemre van szorítva, ugy hogy könnyen hordani s feltünés nélkül használni lehessen őket. Leginkább kis alaku 4 × 4 - 9 × 12 cm. képet adnak s több lemez felvételére és gyors kicserélésére vannak berendezve. Ügyes amateur kezében, kivált utazásnál, nagyon hasznos eszközök, bár igen sok van közöttük, melyek csak felnőtteknek való játékszerek.

A képet a kamarában jelenleg leginkább brómezüst zselatin-emulzióval bevont üveglapra veszik fel. Az emulziót ugy készítik, hogy meleg vizben feloldott zselatinhoz megfelelő mennyiségü bromkálit s másik edényben hasonlóképpen pokolkövet - ezüstnitrátot - tesznek. A két oldat keverésénél bromezüst és kálinitrát képződik, a brómezüst a zselatin-oldatban végtelen finom szemcsékben válik ki s az igy képződött emulzió a fény iránt érzékeny anyag. Meghülés után kocsonyaalakban szilárdul meg, s felaprózva a kálinitrát s a fel nem használt sók mosás által eltávolíthatók belőle. Ezután melegítéssel ujra megolvasztják s üveglapokra v. más anyagra öntik, melyen csakhamar megszilárdul, megszárad s a használatra hosszabb időre eltehető. Üveg helyett más átlátszó anyagot is használnak, leginkább a filmnek nevezett hajlékony, hártyaszerü, zselatinból v. celluloidból készített lemezt, különösen könnyüsége és egyszerü kezelhetősége folytán a lesikészülékeknél nyer ezen, nem egészen megbizható készítmény alkalmazást. A brómezüstemulzió rendkivül érzékeny s a fénynek legcsekélyebb behatása elégséges a kép előállítására. Ezért a lemezeket sötét, csupán vörös fény által megvilágított szobában lehet csak elkészíteni, kezelni. Az érzékeny lemezeket nagy gyárak állítják elő s a kereskedésben kitünő minőségben kaphatók, nagyon tartósak s a rájuk felvett lappangó kép hónapokig is változás nélkül eláll az előhivás előtt. Miután száraz állapotban használhatók, száraz lemezeknek is hivják őket, ellentétben azon - nedves - lemezekkel, melyeket azelőtt általánosan, jelenleg pedig csak a reprodukció-F. terén alkalmaztak, s melyek csak az elkészítés után rövid ideig, még nedves állapotban voltak használhatók. A világosság behatása alatt a brómezüst egy része szubbrómiddá változik, mig a felszabaduló brómot a gelatine elnyeli. A kép előhivásánál a szubbrómid szinezüstté redukálódik, a fény által érintetlen brómezüstöt pedig az alkalmazott redukáló szerek érintetlenül hagyják s ezt az előhivás befejezése s a lemez lemosása után nátrontioszulfit-oldatban feloldjuk s a képet állandósítjuk.

A száraz lemezek előhivására oxalsavas káli és kénsavas vasoxidul oldatának keverékét, vagy valami szerves redukáló anyag nátronszulfittal készült oldatának káli- vagy nátronkarbonátoldattal való keverékét használjuk. Legelterjedettebb anyagok a pirogalluszsav, Hidrochinon, Eikonogén, legujabban a Metol és Amidol. (Ezen legutóbbi csupán nátronszulfittal.) A nedves kollodium-lemezt, melyet a bróm- és jódsókkal kevert kollodiummal közvetlenül a használat előtt öntenek le s helyeznek ezüstnitrát-fürdőbe, hogy a rétegben bróm-jód-ezüst álljon elő, még nedvesen kell kénsavas vasoxidul savas oldatával leönteni, mely a lemezen tapadó ezüstnitrát-oldatból ezüstöt redukál, mely azután a lemez ama pontjaira tapad, hol a fény hatása szubbromidot alkotott. Thiosulfit oldatban való állandósítás után a lemezt jól kimossák, mely művelet alapossága a kép tartósságára nagy befolyással bir, a gyenge képet higanyklorid oldatával s jó kimosás után ammoniakkal megerősítik, v. ha tulerős, vörös vérlugsó és nátrontioszulfit oldatával meggyengítik s a negativ kész, papir vagy egyéb lenyomatok elkészítésére. A közönséges brómezüstlemezek csupán a kék, ibolya s az ibolyán tuli sugarakra érzékenyek, miért a vörös, sárga és zöld szin mindig nagyon sötéten jön elő a fotografiákon. Hogy e hibát javíthassuk, az u. n. ortokromatikus lemezeket hasznljuk, melyeknél vagy az emulzióba van keverve oly anyag, mely a megfelelő szint elnyeli s igy a lemezt azon szinre érzékennyé teszi (optikai érzékenyítő) vagy a kész lemezt áztatjuk ily anyag oldatába. A sárga szinre leginkább az eozint s a vörösre a dianint használják. Az ilyen lemezt a sötét szobában különös óvatossággal kell kezelni, lehető gyenge vörös fénynél. Tájképeknél bizonyos esetekben nagyon célszerü ezen lemez, festmények fotografálásánál pedig nélkülözhetetlen.

A leirt módon készitett kép negativ, azaz a világosság által érintett s igy a kép világos részének megfelelő pontok sötétek, az árnyéknak, sötétnek megfelelők pedig átlátszók. Sok esetben, p. tudományos felvételeknél leginkább igy értékesítik a F.-t, a gyakorlati életben azonban ezen képről másolás utján egy ujabb, pozitiv képet készítenek. A pozitiv kép készítésének sok módja van. Lehet üvegre, papirra s mindenféle más anyagra készíteni a következő főbb módokon: 1. Előhivással, midőn a bróm- vagy klórezüstemulzióval bevont üvegre v. papirra ugy másoljuk a képet, hogy a képnek s az érzékeny lemeznek zselatinnal bevont felét összefordítjuk s alkalmas másoló keretben ugy tesszük ki a világosság befolyásának, hogy az a negativon keresztül hatolhasson az érzékeny rétegre. Igy azután a megfelelő előhivás után pozitiv képet nyerünk. Az előhivás természetesen az alkalmazott lemez tulajdonságának megfelelő. Ezen uton gyorsan, gyenge fény, p. lámpa mellett is nagyszámu lenyomatot készíthetünk. 2. Közvetlen másolással, mely célra leginkább klórezüstöt használnak különböző módosulásban s kötőanyagban. Ilyenek a sós-, alumin-, aristo-, celloidin stb. papirok. Ezeknél a képet másolókeretben addig teszik ki a világosság hatásának, mig az érzékeny papiron a pozitiv kép ugy látszik, minőnek elkészítés után akarjuk. Mosás után aranyfürdőben, az ezüstből álló kép egyrészét arannyá alakítjuk át s nátrontioszulfit oldatban állandósítjuk. Ujabban igen elterjedt azon közös fürdő alkalmazása is, melyben az aranyozás és állandósítás egy időben történhetik. Ide számíthatók a platina-képek is, ezeknél a tulajdonképeni érzékeny anyag valami ferridoxalát só, mely a világosság hatása folytán ferroxaláttá válik s ez a hozzá kevert platinasóból fekete szinplatinát választ ki, ha az igy módosított papirt forró kálioxalát-oldatba mártjuk. Vannak azonban papirok, melyeknél mindezen sók össze vannak keverve, ugy hogy a kép a másolásnál is látható. Állandósításra higított sósav szolgál. Továbbá a cianotip eljárás, melyet rajzok másolására használnak. A citromsavas vasoxidul-ammoniak és vörös vérlugsó keverékébe áztatott papiron berlini kék válik ki a másolás alatt s a kép vizben való mosással állandósítható. 3. A pigment-eljárásnál a fény a krómsavas kálival áztatott zselatint módosítja, ugy hogy a fény által érintett helyek oldhatóságukat elvesztik, mig a többi rész a hozzákevert festőanyaggal együtt meleg vizzel eltávolítható. Nagyon fontos eljárás ez bizonyos módosítással a nyomdai sokszorosításnál. 4. A porzási eljárás hasonlóan a krómsavas sóknak valami ragadós, higroszkopikus anyagra való hatásán alapul, mennyiben a világosság hatása alatt ragadósságukat elvesztik s finom porral való behintéssel lehet a képet láthatóvá tenni. Ezt használják a porcellánba, üvegbe való beégetésnél. A negativról igen gyakran azon célból készítenek fémlapra v. más anyagra lenyomatot, hogy a kép nyomtatás által igen nagy mennyiségben legyen sokszorosítható, esetleg mint melléklet v. szövegábra értékesíthető.

A F. története. Éder szerint J. H. Schulze, német orvos figyelte meg első izben a pokolkőoldatba kevert krétapor megfeketülését a világosság befolyása alatt 1727. Wedgewood és Davy 1802. szintén kisérleteztek pokolkőoldattal áztatott papirossal, sem ők, sem Nicephore Niepce, ki már a sötét kamarával is dolgozott, nem voltak képesek használható képeket előállítani. Niepce később Daguerre-rel egyesült s ez utóbbi 1838., Niepce halála után, találta fel a róla nevezett eljárást. 1839. tette közzé eljárását, mely abban állt, hogy ezüslapot jódgőzzel tett érzékennyé s higanygőzökkel hivta elő a képet. Talbot ugyanezen évben papirképek készítését találta fel. Niepce de Saint Viktor a papirt jodezüsttartalmu tojásfehérjével bevont üveglemezzel helyettesítette. 1851. Archer és Fry a kollodiumeljárást honosították meg, mely sokáig volt használatban, sőt a sokszorosító eljárásnál máig fentartotta magát. Taupenot (1855), Runel (1861) száraz lemezeket kezdtek készíteni. A F. igazi fellendülése ellenben csak a bromezüst-emulzió feltalálása után volt lehetséges. Az elsőség az angol dr. Maddox-ot (1871) illeti meg, a tökéletesítés King Kenet, Monckhoven, Eder s mások által gyorsan történt az érzékenység emelése, Vogel és Eder által a különböző szinekre való kiterjesztése, az előhivók feltalálása mind a legujabb időben történtek. Az objektivek tökéletesítése majd egyidős a tulajdonképeni fotografiával. Petzval az első arcképlencsét 1840. számította, ez ma is a legfényerősebb rendszer, később Steinheil, Dallmayer több kombinációt számítottak, melyekhez legujabb időben a Zeiss-féle anasztigmat s a Goerz-féle kettős anasztigmat, mint legtökéletesebb lencseösszetételek járulnak. A fotomekánikai eljárás, a sokszorosítás, Nicephore Niepce tanulmányaival kezdődik. A kromsók hatását az enyvre 1853. Talbot észlelte s innen kezdődik ezen ág gyors fejlesztése sok itt elő nem sorolható szakember közreműködésével. L. még Asztrofotografia.

Forrás: Pallas Nagylexikon