Foucault-féle ingakisérlet
Egy szilárd pont körül forogható inga tehetetlenségénél
fogva lengési sikjának irányát a térben változatlanul megtartja. Ilyen inga
lengési sikja tehát a föld forgásában nem vesz részt, ami oly módon fog a
földdel együtt forgó észlelőnek jelentkezni, hogy az inga lengési sikja a föld
forgásával ellenkező irányban elforog, tehát az észlelő felé lengő inga lengési
sikja balra fog forogni. Ha az inga a sarkon van felállítva, akkor a lengési
sik forgásának sebessége éppen akkora, mint a föld forgásának szögsebessége;
tehát 24 óra alatt egyszer teljesen körülforog. Ha ezen szögsebesség w, akkor f földrajzi szélesség alatt a
szögsebesség w. sinf. Az
egyenlítőn tehát a lengési sik éppen nem forog. A kisérletet először Foucault
(l. o.) ejtette meg 1850. Kisérletét később a párisi Pantheonban 57 m. hosszu
ingával ismételte. Ezen kisérlet annak idején nagy feltünést keltett; a Föld
forgásának első direkt bizonyítása volt. Szombathelyen a magyar orvosok és
természetvizsgálók vándorgyülése alkalmából Kuncz Adolt és Gothard Jenő
mutatták be a F.-et.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|