Foucault-féle ingakisérlet

Egy szilárd pont körül forogható inga tehetetlenségénél fogva lengési sikjának irányát a térben változatlanul megtartja. Ilyen inga lengési sikja tehát a föld forgásában nem vesz részt, ami oly módon fog a földdel együtt forgó észlelőnek jelentkezni, hogy az inga lengési sikja a föld forgásával ellenkező irányban elforog, tehát az észlelő felé lengő inga lengési sikja balra fog forogni. Ha az inga a sarkon van felállítva, akkor a lengési sik forgásának sebessége éppen akkora, mint a föld forgásának szögsebessége; tehát 24 óra alatt egyszer teljesen körülforog. Ha ezen szögsebesség w, akkor f földrajzi szélesség alatt a szögsebesség w. sinf. Az egyenlítőn tehát a lengési sik éppen nem forog. A kisérletet először Foucault (l. o.) ejtette meg 1850. Kisérletét később a párisi Pantheonban 57 m. hosszu ingával ismételte. Ezen kisérlet annak idején nagy feltünést keltett; a Föld forgásának első direkt bizonyítása volt. Szombathelyen a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyülése alkalmából Kuncz Adolt és Gothard Jenő mutatták be a F.-et.

Forrás: Pallas Nagylexikon