Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Fournier... ----

Magyar Magyar Német Német
Fournier... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Fournier

(ejtsd: furnjé), 1. Ágoston, osztrák történetiró, szül. Bécsben 1850 jun. 19. Elvégezvén a bécsi kereskedelmi akadémiát, a történelem tanulmányozására adta magát. 1872. megszerezte a bölcsészeti tudori cimet, 1875. docens, 1880. pedig rendkivül tanár lett a bécsi egyetemen. 1883. rendes tanárrá nevezték ki a prágai német egyetemhez. Művei: Abt Johann von Viktring und sein Liber certarum historiarum (Berlin 1875), Gentz u. Cobenzl, Geschichte der österreichischen Diplomatie von 1801 bis 1805 (Bécs 1880); Historische Studien und Skizzen (Lipcse, Prága 1885); Napoleon I. Eine Biographie (u. o. 1886-89, 3 köt.); Handel und Verkehr in Ungarn und Polen um die Mitte des 18. Jahrhunderts (Bécs 1887); Eine amtliche Handlungsreise nach Italien im Jahre 1754 (u. o. 1889). Ezek az értekezések többnyire folyóiratokban jelentek meg. Ilyen még Talleyrand (1888). Stein und Gruner in Österreich (1887). Werheimer Edével is volt polemiája, ki külön füzetben válaszolt: Wider Herrn F.

2. F. Alfréd, francia orvostanár, szül. Párisban 1832. A Hôpital St. Louis főorvosa, az Academie de médecin tagja. Jelesebb dolgozatai: De l"urémie, Leçons sur la syphilis, La syphilis du cerveau, De l"ataxie locomotrice d"origine syphilitique, Syphilis héréditaire tardiva.

3. F. Eduard, francia iró, szül. Orléansban 1819 jun. 15., megh. Párisban 1880 május 10. Különösen Páris történelmével és archeologiájával foglalkozott. Munkái: Páris démoli, mosaique de ruines (Páris, 1853); Énigmes des rues de Paris (1859); Histoire du Pont-Neuf (1861); Chroniques et légendes des rues de Paris (1864); Paris a travers les ages (1876); L"esprit des autres (1855); L"esprit dans l"histoire (1857); Souvenirs poétiques de l"école romantique (1880); Théatre français au XVI. et au XVII. siecle (1874); Théatre français avant la Renaissance (1873); regényes munkája: Le roman de Moliere (1863) és La comedie de la Bruyere (1866).

4. F. Hugó Mária Henrik, francia politikus, szül. Párisban 1821 jul. 29. 1848. községi attasé volt Karlsruheban, 1851. követségi titkár Szt. Pétervárott, azután Hannoverben, Hágában, M. m. Frankfurtban és Madridban. 1862. stockholmi meghatalmazott miniszterré nevezték ki, 1872. ugyanilyen minőségben Rómába ment. Egy látogatás miatt, melyet a Civitavecchia előtt horgonyzott Orénoque c. francia hadihajó tisztjei Victor Emanuelnél és a pápánál 1873 jan. 1. tenni akartak, F.-nek heves összeszólalkozása volt a szentszéki francia követtel, Bourgoingnal, ami akkor nagy feltünést keltett. A látogatás elmaradt, Bourgoing beadta lemondását, F. azonban Thiers bukása után is megmaradt helyén, de néhány hónap mulva szintén oda kellett helyét hagynia. 1877-1880. konstantinápolyi követ volt. 1879. az Indre et Loire département beválasztotta a szenátusba, hol a baloldalhoz szegődött.

5. F. Márk János Lajos, más néven Marc-Fournier, francia drámairó, szül. Genfben 1818., megh. St.-Mendéban 1879. jan. 5-én. 1851. a párisi Port St. Martin-szinház igazgatója lett. Drámai művei: Les libertins de Geneve (1848); Le pardon de Bretagne (1849); Les nuits de la Seine (1852); Deuneryvel együtt: Paillasse (1850); Duplessis-vel együtt: Les chercheurs d"or de Sacramento (1850); Barriere-rel együtt: Manon Lescaut (1852); Decourcellel együtt: La bete du bon Dieu (1854). Irt több regényt is.

6. F. Péter Simon, francia bélyegmetsző és tipográfiai iró, szül. Párisban 1712., meghalt u. o. 1768. Párisban 1736. betüöntő műhelyt állított s ennek számára maga metszette a betüket és egyéb tipusokat, miközben többféle műsort talált fel. Irodalmi munkái: Dissertation sur l"origine et les progres de l"art de graver en bois (Páris 1758); De l"origine et des productions de l"imprimerie primitive en taille de bois (u. o. 1759); Observations sur un ouvrage intitulé Vindicae Typographicae (1760); Remarques sur un ouvrages intitulé: Lettre sur l"origine de l"imprimerie (1761); Manuel typographique (1764-66); ez utóbbi főmunkája, melyben tipométriai rendszerét kifejtette, amelyet Didot továbbfejlesztett s amely alapját képezte a mai tipométriai rendszernek.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is