Fox

1. György, a quekker-felekezet megalapítója, szül. Draytonban 1625 jul., megh. 1691 jan. 13. Egy preszbiterianus takács fia volt, s csizmadiaságot tanult. 19 éves korában visszavonult a világtól, néhány év mulva Walesben és Leicesterben mint prédikátor lépett fel, a vallás bensőségére fektetve minden sulyt s minden külsőséget, minők az irás, papi hivatal, szentségek stb. elvetett. F.-nek sok követője akadt, akik aztán a quekkerek felekezetét alkották. Műveinek legjobb, bár nem teljes gyüjteménye 8 kötetben jelent meg Philadelphiában (1831). V. ö. A Journal, or historical account of the life of George F. (Lond. 1694); valamint Marsh (1847) és Bickley (1884) életrajzait.

2. F. Henrik Eduard, l. Holland.

3. F. Károly Jakab, angol államférfiu és szónok, szül. Westminsterben 1749 jan. 24., megh. 1806 szept. 16. Atyja, Henrik, államtitkár volt, akit II. György király 1763. bárói méltóságra emelt. A nagytehetségü F. Westminsterben, Etonban és az oxfordi egyetemen tanult; azután beutazta a kontinenst s 1768-ban mint Midhurst képviselője belekerült a parlamentbe. Kezdetben a North-minisztériumot támogatta s ékesszólásával annyira kitünt, hogy 1770-ben az admiralitás lordjává, 1772. pedig a kincstár lordjává nevezték ki. F. azonban nem áldozta föl önállóságát s több izben, jelesen a királyi családra vonatkozó házassági törvény (1772) és egy sajtópör alkalmával hevesen kikelt a kormány ellen, amiért 1774-ben elbocsátották. Erre F. a whig-párt vezérférfiaival (Burke, Camden és másokkal) egyesülve, hatalmas ellenzéket szervezett a kormány ellen és a North-minisztérium szükkeblüségét az amerikai gyarmatokkal szemben oly kiméletlenséggel és maró gunnyal ostorozta, hogy hirneve egyre emelkedett. Igazat adott a gyarmatoknak az önmegadóztatási jogot illetőleg és azt követelte, hogy a minisztérium minél előbb kössön velük békét. 1780-ban Westminsterben választották képviselőnek, és két évvel később, North visszalépése után, államtitkár lett a Rockingham-Shelburne-minisztériumban. Ez állásban azonnal azt javasolta, hogy Anglia az Egyesült-Államok függetlenségét elismerje; de mivel időközben Rockingham meghalt, F. és Shelburne között pedig nézeteltérések merültek fel, állásáról megint lemondott. A király erre az ifju Pitt-et hivta a minisztériumba, aki nemsokára a király jobbkeze lőn. Ez időtől fogva Pitt és F., e két elsőrangu politikus, elkeseredett harcot folytatott egymás ellenében, mely egyelőre (1783 elején) a Shelburne-Pitt-kabinet bukásával végződött. Erre F. lord North-tal, előbbi ellenfelével kibékült és mint államtitkár lépett be a Portland herceg által alakított koalició-kabinetbe, mely az amerikaiakkal megkötötte a békét. Azonban e minisztérium csak néhány hónapig vitte az ország ügyeit. F. véget akart vetni a keletindiai társulat tulkapásainak és azt indítványozta, hogy a kormány maga vegye kezébe Kelet-Indiának közigazgatását. És ékesszólásának csakugyan sikerült a kelet-indiai bill-t az alsóházban keresztülvinni, ekkor azonban III. György kijelentette, hogy személyes ellenségeinek fogja azokat tekinteni, akik a bill mellett fognak szavazni és e fenyegetés pressziója alatt a lordok a billt leszavazták. Nyomban rá a király elbocsátotta minisztréiumát s Pittet állítá megint a kormány élére, aki ezentul 20 évig kormányozta az államhajót. F. pedig mint Westminster követe, Burke és másokkal ezen hosszu idő alatt folyton az ellenzéknek volt egyik vezére és számtalan alkalommal mérkőzött meg nagy ellenfelével. Hevesen támadta meg a kormányt Warren Hastings kelet-indiai helytartónak pöre alkalmával; 1787. a néger rabszolgaságnak eltörlését indítványozta, s midőn a király elmebajának első jelei mutatkoztak, azt követelte, hogy a walesi herceg vegye át mint régens az uralkodást, mig Pitt a regenskormányzó kijelölését a parlament jogának mondotta. A francia forradalomban F. a világtörténelem legdicsőségesebb eseményét s a politikai fejlődés általános haladását látta, mely fölfogását azonban Angliában csak kevesen osztották; sőt F. legbensőbb barátja: Burke, egy, a parlamentárizmus évlapjain örökké emlékezetes ülésen e miatt szakított F.-szal. 1792-1797. csekély számu elvtársával, utóbb pedig majdnem teljesen elszigetelve küzdött a Pitt-kabinet harcias politikája ellen, kárhoztatta a kontinens hatalmaival kötött koaliciókat, rámutatott azokra a veszteségekre, melyeket az angol gyarmatok és anyaország kereskedői, az angol hajóhad diadalai dacára szenvedtek és a francia köztársasággal való kibékülést sürgette. Felszólalásai azonban elhangzottak, amiért azután 1797. Chartrey mellett fekvő St. Ann"s Hill nevü kis birtokára vonult vissza, ahol a mezőgazdaságnak s az irodalomnak élt. Az amiensi béke után (1802) irodalmi célból beutazta Franciaországot és visszatérése után ujra megjelent az alsóházban. Szövetséget kötött a whig-párttal és megbuktatta az Addington-féle minisztériumot, mely ujabb háborura készült Franciaország ellen. Ezuttal maga Pitt javasolta F.-nak fölvételét a kabinetbe; de a király vonakodott az előtte gyülöletes embert közelében megtürni és igy F. továbbra is az ellenzék soraiban maradt. Pitt halála után azonban a király kénytelen volt megnyugodni abban, hogy F. a Grenville-kabinetben tárcát vállaljon (1806 jan.). Eleintén komolyan törekedett arra, hogy Napoleonnal tisztességes föltételek alapján megegyezésre jusson. Fáradozásai azonban a császárnak nagyravágyásán hajótörést szenvedtek, amiért aztán maga F. is a háborunak erélyes folytatását sürgette. Egy évvel később elhalt. - F. kétségtelenül a legnagyobb szónokoknak s a legbefolyásosabb államférfiaknak egyike vala, akiket az angol parlamentárizmus története ismer. Szeretetreméltó, kedélyes ember volt; azonban uri passziói és a kártya anyagi helyzetét teljesen tönkretették. Az Histroy of the early part of the reign of James II. (London 1808; németül Soltau-tól, Hamb. 1810) befejezetlen művében zseniális módon védelmezi az 1688-ki dicsőséges forradalmat. Beszédei Speeches in the house of Commons c. alatt jelentek meg Londonban 1815., 6 kötetben, s kivonatban 1847. Barátai 1816. szobrot emeltek neki Londonban, a Bloomsburg Square-n, 1818. pedig siremléket állítottak a Westminster apátságban.

Forrás: Pallas Nagylexikon