(Juh-szigetek), háromszögalaku, a dánok birtokaihoz tartozó
szigetcsoport az Atlanti-oceán É-i részében, 335 km.-nyire Skócia É-i végétől.
A szigetek száma: 22, amelyek közül 5 lakatlan, a legnagyobb a Strömö (50 km.
hosszu), amelyen a 650 m. magas Skölinsfield nevü hegy messze ellátható;
továbbá K-en Osterö, D-en Sandö és Suderö, azután Waagö, Borö, Widerö, Kalsö,
Svinö stb. A F.-t minden oldalon több mint 100 m. mély tenger környékezi; a
tenger alatti fensik, amelyen állanak, négyszögletes; K-felé, Skandinávia felé
legmélyebb a tenger. Miként az Orkadok, a Shetland szigetek, a F. több nagyobb
lakott és nehány apró, lakatlan szigetből állanak, melyek körül a vizi madarak
ezrei röpdesnek. A földjük mindenütt hegyes és dombos; Osterön van a
legmagasabb hegy, a Slatteretindur (840 m.). A sziklák, amelyeket csak vékony
humuszréteg takar, gyeppel és bozótokkal vannak födve. A szigeteket alkotó
kőzetek nagyobbára vulkáni eredetüek; legtöbb a bazalt, amely némely helyen,
főképen Osterön, olyan pompás oszlopokat alkot, minők a räthiniak és staffaiak.
A bazaltok a miocen korból valók éppen ugy, mint a Suderön, a Mygenäs és
Tindholm kis szigeteken található széntelepek. A szigetek meredek
sziklapartjaiban, amelyek közt a Kodlen hegyfok a legmagasabb (340 m.), több
helyen üregeket, barlangokat lehet találni, sőt Nolsö felülete alatt egy
barlang egészen keresztül megy. Mivel a F.-t a mexikói öböláramlat egészen
körülfolyja, éghajlatuk rendkivül egyenletes és a mérsékelt égöv alatt alig
találni helyet, amelyen a téli hideg és a nyári meleg közt olyan csekély (alig
7° ) volna a különbség, mint itt. Januáriusban, a Labradorral egy és ugyanazon
szélességi fok alatt fekvő helyen, átlag 3° meleg van; az égboltozat azonban
borult s az eső igen gyakori; az éghajlat általában olyan mérsékelt, mint
Dániában; a viharok, különösen a Ny-i erős szelek gyakoriak. Fa a szigeteken
sehol sincs; a buza ritkán érik meg, de a rozs, árpa és a hüvelyesek igen jól
megteremnek.
A lakosok azonban az állattenyésztésre fordítanak kiváló
gondot; a lovak és szarvasmarhák kicsinyek, de jó fajból valók; a juhok gyapja
elég finom. Azelőtt a szigeteken a házi állatokon kivül az egyedüli emlősök a
különböző faju egerek voltak; a jelen század közepe óta azonban Strömö és
Osterö szigeteken a Lepus alpinus szaporodott el nagyon. Az amfibiumok teljesen
hiányzanak; a vizi madarak azonban miriad számra fészkelnek, különösen a
lakatlan szigeteken; a Fratercula arctica tollaival élénk és fontos kereskedést
is üznek. Nagy jelentőségü a halászat is, ami a lakosoknak nagy (évenként közel
1 millió frank) jövedelmet hajt; leggyakrabban a Gadus morrhua, a Gadus
aglefinus és a Delphinus globiceps fordulnak elő. A lakosok, akiknek száma
(1890) 12,954, majdnem kizárólag norvég eredetüek, erős, izmos, de komoly és
szigoru külsejüek és nagyon vendégszeretők; nyelvjárásuk a färiska, de a
hivatalos nyelv a dán. Az egyedüli jelentékenyebb ipar a durva posztó szövése.
A suderöi gazdag széntelepeket 1777 óta ismerik, de csak ujabban művelik. A F.
hat járásra vannak felosztva: ezek: Strömö, Norderö, Osterö, Waagö, Sandö és
Suderö. 1854 óta a szigeteknek megvan a saját lagthingjök, amely 18 választott
tagból áll; ezenkivül egy követet is küldenek Kopenhágába. Az egyedüli,
egyszersmind főváros Thorshavn, Strömö DK-i partján nehány száz faházzal, 1303
lak., csinos templommal, nyilvános könyvtárral, kórházzal, középiskolával. A
F.-t a norvégek a IX. században fedezték föl. A velencei Zeno testvérek a
középkor végén ugyancsak idáig jutottak el, elnevezvén e szigeteket
Frislandnak. V. ö. Symington András János, Pen and Pencil Sketches of Färöer
and Iceland (1862); Holm: Skildriger fra F. (1887).
Forrás: Pallas Nagylexikon