Fär-öer

(Juh-szigetek), háromszögalaku, a dánok birtokaihoz tartozó szigetcsoport az Atlanti-oceán É-i részében, 335 km.-nyire Skócia É-i végétől. A szigetek száma: 22, amelyek közül 5 lakatlan, a legnagyobb a Strömö (50 km. hosszu), amelyen a 650 m. magas Skölinsfield nevü hegy messze ellátható; továbbá K-en Osterö, D-en Sandö és Suderö, azután Waagö, Borö, Widerö, Kalsö, Svinö stb. A F.-t minden oldalon több mint 100 m. mély tenger környékezi; a tenger alatti fensik, amelyen állanak, négyszögletes; K-felé, Skandinávia felé legmélyebb a tenger. Miként az Orkadok, a Shetland szigetek, a F. több nagyobb lakott és nehány apró, lakatlan szigetből állanak, melyek körül a vizi madarak ezrei röpdesnek. A földjük mindenütt hegyes és dombos; Osterön van a legmagasabb hegy, a Slatteretindur (840 m.). A sziklák, amelyeket csak vékony humuszréteg takar, gyeppel és bozótokkal vannak födve. A szigeteket alkotó kőzetek nagyobbára vulkáni eredetüek; legtöbb a bazalt, amely némely helyen, főképen Osterön, olyan pompás oszlopokat alkot, minők a räthiniak és staffaiak. A bazaltok a miocen korból valók éppen ugy, mint a Suderön, a Mygenäs és Tindholm kis szigeteken található széntelepek. A szigetek meredek sziklapartjaiban, amelyek közt a Kodlen hegyfok a legmagasabb (340 m.), több helyen üregeket, barlangokat lehet találni, sőt Nolsö felülete alatt egy barlang egészen keresztül megy. Mivel a F.-t a mexikói öböláramlat egészen körülfolyja, éghajlatuk rendkivül egyenletes és a mérsékelt égöv alatt alig találni helyet, amelyen a téli hideg és a nyári meleg közt olyan csekély (alig 7° ) volna a különbség, mint itt. Januáriusban, a Labradorral egy és ugyanazon szélességi fok alatt fekvő helyen, átlag 3° meleg van; az égboltozat azonban borult s az eső igen gyakori; az éghajlat általában olyan mérsékelt, mint Dániában; a viharok, különösen a Ny-i erős szelek gyakoriak. Fa a szigeteken sehol sincs; a buza ritkán érik meg, de a rozs, árpa és a hüvelyesek igen jól megteremnek.

A lakosok azonban az állattenyésztésre fordítanak kiváló gondot; a lovak és szarvasmarhák kicsinyek, de jó fajból valók; a juhok gyapja elég finom. Azelőtt a szigeteken a házi állatokon kivül az egyedüli emlősök a különböző faju egerek voltak; a jelen század közepe óta azonban Strömö és Osterö szigeteken a Lepus alpinus szaporodott el nagyon. Az amfibiumok teljesen hiányzanak; a vizi madarak azonban miriad számra fészkelnek, különösen a lakatlan szigeteken; a Fratercula arctica tollaival élénk és fontos kereskedést is üznek. Nagy jelentőségü a halászat is, ami a lakosoknak nagy (évenként közel 1 millió frank) jövedelmet hajt; leggyakrabban a Gadus morrhua, a Gadus aglefinus és a Delphinus globiceps fordulnak elő. A lakosok, akiknek száma (1890) 12,954, majdnem kizárólag norvég eredetüek, erős, izmos, de komoly és szigoru külsejüek és nagyon vendégszeretők; nyelvjárásuk a färiska, de a hivatalos nyelv a dán. Az egyedüli jelentékenyebb ipar a durva posztó szövése. A suderöi gazdag széntelepeket 1777 óta ismerik, de csak ujabban művelik. A F. hat járásra vannak felosztva: ezek: Strömö, Norderö, Osterö, Waagö, Sandö és Suderö. 1854 óta a szigeteknek megvan a saját lagthingjök, amely 18 választott tagból áll; ezenkivül egy követet is küldenek Kopenhágába. Az egyedüli, egyszersmind főváros Thorshavn, Strömö DK-i partján nehány száz faházzal, 1303 lak., csinos templommal, nyilvános könyvtárral, kórházzal, középiskolával. A F.-t a norvégek a IX. században fedezték föl. A velencei Zeno testvérek a középkor végén ugyancsak idáig jutottak el, elnevezvén e szigeteket Frislandnak. V. ö. Symington András János, Pen and Pencil Sketches of Färöer and Iceland (1862); Holm: Skildriger fra F. (1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon