Fraknó

((Fraknóváralja), kisközség Sopron vármegye nagymartoni j.-ában, a Rozália-hegység aljában, (1891) 887 német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. A regényes fekvésü községben a szervitáknak társházuk van, melyet a XVII. sz. közepén gróf Esterházy Miklós alapított. A község felett meredek dolomitsziklán emelkedő hatalmas vár, mely az Esterházy hercegek tulajdona, egyike Magyarország legszebb s legnagyobb, teljes épségben fentartott várainak. Belseje régiségeinél, képeinél, gazdag fegyvertáránál és az Esterházy hercegi családnak itt őrzött rendkivül nagybecsü kincstáránál fogva egyaránt nagyjelentőségü. A vár legrégibb uraiként a legujabb időig a Franciaországból eredt Gilet (Giletus) család tagjait említették, mely család egyik tagja, Gilet Miklós nádor, szerémi herceg és soproni főispán a várat 1192. vagy 1222. megujíttatta. E mondáról Nagy Imre és Stesser kimutatta, hogy semmiféle történeti alapja nincs, s igy a vár legrégibb urainak a Fraknói grófokat kell tekinteni, kiknek nevei a XIII. és XIV. század okleveleiben sürün előfordulnak. Maga a helység csak a XIII. században keletkezett; hogy egy régibb («Francaville») helység romjain épült, mesebeszéd. 1440-ben Albert osztrák herceg birta Fraknó várát zálog gyanánt, 1451. azonban Frigyes császárnak eladá, ki 1460. a vár végleges átengedését követelte a magyar királytól. Ekkor Weispriach Zsigmond volt itt várnagy, kit Mátyás király 1466. magyar nemességre emelvén, a várat neki adományozá, ki is F.-t Frigyestől mint zálogbirtokostól kiváltván, magát a csornai konvent által birtokába bevezettette. Utóbb Frigyes császár az általa felállított Szt. György vitézrendnek adá a F.-i uradalmat, melyet azonban Mátyás király Siebenhirten János nagymesterrel kötött egyezség alapján 1488. a várral és minden felszerelésével együtt visszavett. Mátyás halála után a Miksa és Ulászló közti békekötés alapján F. vára 1492. Miksának visszaadandó volt és azután többszöri sürgetés után csak 1622. kebeleztetett vissza Magyarországba, amidőn II. Ferdinánd, hála fejében és kitüntetés gyanánt, Esterházy Miklós grófnak adományozta. Igy került a vár az Esterházy család birtokába, melyben még most is van. Esterházy Miklós gróf fia, Pál, kit Lipót király 1687. hercegi rangra emelt, a várat minden tekintetben restauráltatta és ő építtette fel 1652. a külső bástyákat és egyéb védműveket is. Lovas szobra a F.-i vár udvarán áll. V. ö. Dr. Thirring Gusztáv, A Rozália-hegység (Földrajzi Közlemények 1884. évf.).; Stessel J., F. (Századok 23. köt., 294. l.).

Forrás: Pallas Nagylexikon