Fraknói

Vilmos (Frankl), magyar történettudós, szül. Köményben Nyitramegyében 1843 febr. 27. A papi pályára lépett és a teologiai tanfolyam elvégzése után Pesten bölcsészetet hallgatott. Már ez időben irta első műveit, A magyar nemzet műveltségi állásának vázlatát a fejedelmek korában, mellyel akadémiai pályadijat nyert (1861), és A nádori és országbirói hivatal fejlődését (1862). Később egy magyar historiai tankönyvet irt kat. gimnáziumok számára. 1864 óta N.-Szombatban, aztán Esztergomban a papnevelőben tanárkodott. Ezen időben irta első nagy művét, Pázmány Péter és korát 3 köt., mely az iró szorgalma és széleskörü kutatása által magára vonta a tudós körök figyelmét. 1871 óta, mint az akadémia II. oszt. titkára a fővárosban telepedett meg és egész idejét tudományos buvárlatainak szentelte. Még nagyobb tért nyert erre, midőn 1875. könyvtárnoka lett a nemzeti muzeumnak. Ez időben különösen a mohácsi vészt megelőző és azt követő kor történetével foglalkozott és ugy a levéltári kutatást mint a nyert adatok közlését illetőleg nagy elismerésre méltó munkásságot fejtett ki. Az időbe esik a hazai és külföldi iskoláknak története a XVI. sz.-ban és a magyar országgyülési emlékek gyüjteménye kiállításának megkezdése. 1878. a nagyváradi literarium stallumot nyerte el, 1879. pedig főtitkára lett a m. t. akadémiának. Ez időtől fogva megjelent műveiben már nagyobb gondot fordít a művészi alakra, az anyag feldolgozására. Ez időből valók: Vitéz János esztergomi érsek élete (1879). Martinovics és társainak összeesküvése. Tomori Pál élete és levelei c. művei. Nagy részt vett a vatikáni magyar emlékek kiadásában is. 1889. az akadémia alelnöke lett, 1892. arbei cimzetes püspök. 1890. jelent meg Hunyadi Mátyás király élete c. műve a történeti életrajzokban igen szép kiállításban. Azóta leginkább Rómában tartózkodik, hol ifju magyar történészek számára nagy költséggel magyar történeti intézetet alapított. Tudományos tekintetben leginkább a Rómában levő magyar eredetü történeti anyag kiaknázásán buzgólkodik. Ujabban a Magyar király kegyuri jogait illető okmányokat adja ki. 1893 okt. 30. ő tartotta az akadémiában Haynald Lajos felett az emlékbeszédet. F. a magyar történetirás egyik legérdemesebb művelője. Műveit az anyag fölötti uralkodás jellemzi, melyet fáradhatatlan levéltári s könyvtári kutatással szerzett meg. Állásához képest leginkább azon időszakokat szereti művelni, melyekbe az egyházi élet befolyása inkább előtérbe nyomul.

Forrás: Pallas Nagylexikon