Franchi

(ejtsd: franki), 1. Ausonia (tkp. Bonavino Kristóf), olasz filozofus, szül. Pegliben, Genova mellett, 1821 febr. 24. Korán lépett a papi pályára, de a racionalista bölcselők filozofaiai műveibe való bemélyedés arra indította, hogy kilépjen a papi rendből, irásaiban teljesen függetlenül küzhessen a skolasztika és ortodoxia téveseknek tartott tanai ellen. Idevágó művei: Il razionalismo del popolo (Genf 1856, 3. kiad., Milano 1864); La religione del scelo XIX. Genf 1853, uj kiad. Milano 1859); La filosifia delle scuole italiane (Capolago 1852, Firenze 1862, Appendice, Genova 1853, Milano 1866). 1860. a történelem bölcseletének tanára lett a páviai egyetemen; 1863. a milanói Accademia scientifico-letteraria egy tanszékét foglalta el. Művei: Letture sulla storia della filosofia moderna (Milano 1863, 2 köt.); Saggi di critica e polemica (u. o. 1870-72, 3 köt.) Sulia teoria del giudirio (u. o. 1870, 2 köt.); La caduta del principato ecclesiastico e la restaurazione dell" imperio germanico (u. o. 1871).

2. F. Sándor, bibornok, államtitkár, szül. Rómában 1819 jun. 25., megh. u. o. 1878 jul. 30. A római szemináriumban nevelkedett, ahonnan kiváló tehetségei és ernyedetlen szorgalma révén, tanulmányainak befejezése után Lambructini államtitkár ajánlatára IX. Pius 1846. prelatusnak és kamarásának nevezte ki, 1856. saloniki érsek in partibus infidelium és firenzei nuncius lett; mint ilyen a Cavour politikája ellen való harcban kiváló részt vett. A nagyhercegség bukása után visszatért Rómába, hol az egyházi ügyek államtitkára lőn. 1868. madridi nuncius; Izabella elüzetésével 1869. visszahivatva, a vatikáni zsinat előmunkálataiban vett részt.

Forrás: Pallas Nagylexikon