Francia

(ejtsd: francsa), 1. Ferenc, tkp. Raibolini, olasz festő, a XV. sz.-i bolognai festőiskola egyik mestere. Szül. Bolognában 1450., megh. u. o. 1518 jan. 5., eredetileg ötvös volt, azután mint éremmintázó nagy hirnévre tett szert. Építészettel és szobrászattal is foglalkozott; a festészetre csak később adta magát. Legkorábbi művei: egy Madonna a berlini képtárban és Szt. István a római Borghese-képtárban; rendkivüli haladást mutat az 1490-ből való Madonna 6 szenttel a bolognai képtárban, u. o. van még több hasonló tárgyu kitünő képe, vmint egy Angyali üdvözlet stb.; a bolognai S. Giacomo Maggiore templom Bentivoglio kápolnájában van legszebb műve, a gyönyörü szinezésü, megkapó hatásu Madonna szentekkel (1499), a szt. Cecilia templomban nehány freskókép (1509), a pármai képtárban a Levétel a keresztről, a müncheni képtárban Madonna a rózsalugasban stb. A budapesti orsz. képtárban van egy korábbi (48) és egy későbbi képe. Mindkettő Madonnát ábrázolja, mindkettőben egyenlő mély érzés nyilatkozik, de mig amannak formái kemények, szinei hidegek, emez formai tekintetben is haladást mutat, szinei pedig harmonikusak, mélyek. Valószinüleg metszeteket is készített. Több tanítványa volt; ezek közé tartoznak fiai is. F. Jakab (megh. 1557.), atyjának modorában dolgozott; a velencei mesterek hatása alatt festette legjobb képét, egy Madonnát a bolognai képtárban (1526). Öccse, F. Gyula (szül. 1487., megh. 1543 után), egészen jelentéktelen. Atyjának és bátyjának segédje volt.

2. F. József Gáspár Tamás Rodriquez, Paraguay diktatora, közönségesen doktor F. néven, szül. Braziliának Sao Paolo tartományában 1756., megh. 1840 szept. 20. Szülői atyja portugál, anyja indiánnő volt, eleinte egyházi pályára szánták s a cordovai kat. egyetemen taníttatták; mindazonáltal ügyvéd lett belőle. Tudománya, önzetlensége és erélye csakhamar felébresztették polgártársai figyelmét, amiért Asuncion lakói biróvá választották meg. Midőn 1811. Paragua a spanyol uralom alól felszabadult, a kongresszus által kinevezett tanács (junta) titkára, majd Fulgenico Yegros-sal együtt konzul lett; később pedig, egyelőre három évre, később élethossziglani diktatorrá választották. Ebben az állásban azonban F. is abszolutisztikus hajlamot árult el s véres kegyetlenségekkel igyekezett ellenfeleit elnyomni. Különös ellenszenvvel viseltetett a spanyolok, papok és barátok iránt; az ország összes kolostorait eltörölte s javaikat az állam javára elkobozta. Az ellene tervezett összeesküvések szigoru kormányát még kiméletlenebbé tevék. Amellett megtiltotta a kivándorlást s megnehezítette a külfölddel való minden összeköttetést, a földbirtokosokat birtokaik kihasználására kényszeríté és a belkereskedelmet telhetőleg emelte. Külföldiek letelepedését lehetőleg korlátolta. 1824 óta, midőn uralmát eléggé biztosítottnak hitte, kissé szelidebben kormányzott. A paraguay-i nép szemében nem volt népszerütlen ember. V. ö. Bazan, El dictator F. (Madrid 1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon