Francia jogkönyvek
A középkorban kulturális tekintetben Franciaország két
részre oszlott, déli és északi Franciaországra, vagyis a langue d"oc és a
langue d"oil országaira. Ez a kettéosztás a jogrendszerben is érvényesült,
amennyiben az ország bizonyos - tulnyomóan északi - részeiben az irott, vagyis
a római jognak volt közvetetlen kötelező ereje, más részeiben ellenben a
nemzeti jog volt a fennálló jognak főalapja. Ama részeket «pays du droit
écrit»-nek, emezeket «pays du droit coutumier»-nek nevezték. A nemzeti jognak
főforrásai a királyi rendeleteken és privilegiumokon, a feudalis főuraknak
rendeletein és privilégiumain, a muncipalis statutumokon, s az u. n.
Coutume-ken, azaz egyes vidékek, városok v. egyéb községek partikuláris jogain
kivül voltak a jogkönyvek, melyek közt említendők: a) Conseil de Pierre de
Fontaines 1253-ból; b) Livre a la Reine Blanche; c) Etablissement de Saint
Louis; d) Coutumes de Beauvoisis; e) Livre de justice et de Plet. További
lényeges jogforrást képeztek az u. n. «Olim» könyvek, azaz a parlamenteknek,
vagyis királyi főtörvényszékeknek itéleteit tartalmazó regestrumkönyvek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|