Franco

1. de Colonia, szülővárosáról, Kölnről magát igy nevező zenei iró, a XII. és XIII. sz. határán élt s ugy látszik Lüttichben tanulta, majd tanította a zenét. Latinul irta fő művét: Musica et cantus mensurabilis c. értekezését, melyben ő irt legelőször arról, hogy a zenei hangok nem egyenlő hosszuak; igy aztán a ma u. n. egész hangjegyet félrövidnek (semibrevis) egyéb hangjegyeket pedig fokozatosan a rövid (brevis), hosszu (longa), leghosszabb (maxima) névvel nevezte. A korának szinvonalán állt értekezést mindig nagybecsünek tartották; Gerbert apát a Scriptores de musica c. gyüjteményében 1784. kiadta, Bellermann H. pedig (Berlin 1874) németre fordította és magyarázta.

2. F. János Baptista (u. n. Semolei), olasz festő, szül. Udinében 1510., megh. Velencében 1561., Rómában Michelangelo hatása alatt képezte ki magát. Különösen kisebb dekorativ munkákhoz volt tehetsége, azt bizonyítják a velencei doge-palota Scala d"oro-jában és a S. Francesco della vigna templomban látható festményei. Az ő idejében fölvirágzott majolika-festésnek is tevékeny munkása volt. Rézkarcai közül említendők: Ábrahám áldozata; Az angyali üdvözlet; A pásztorok imádása; Jézus az irástudók között; Krisztus ostorozása (Ticián után); Krisztus föltámadása; Ámor és Psyché a fürdőben (Giulio Romano után).

3. F. Miklós, olasz költő, valószinüleg 1505. szül. Beneventumban, megh. Rómában 1559. Kortársa és egyiedeig barátja volt AretinoPéternek. Velencében, Nápolyban, Casaléban, Mantovában és Rómában élt, ahol, noha Morone biboros pártját fogta, V. Pius ellen intézett kiméletlen támadásai miatt elfogták és 1559. felakasztották. Aretinoval ellenséges viszonyba Pistole volgari (Velence, 1538-41.) c. munkája hozta, melyet 1548. Rime contro P. Aretino követett. Legnevezetesebb s egyszersmind leghirhedtebb műve: Priapeci (Torino 1541, bővített kiadás 1548), mely fajtalan szonettek gyüjteménye.

Forrás: Pallas Nagylexikon