Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
François... ----

Magyar Magyar Német Német
François... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

François

(ejtsd: franszoá), 1. Alfonz, francia rézmetsző, szül. Párisban 1811., megh. u. o. 1888. Henriquel-Dupont tanítványa, nagyon finom érzékkel készített sok metszetet régi és uj mesterek művei nyomán. Ilyenek: Bonaparte átkelése az Alpokon, Mária Antónia a forradalmi törvényszék előtt, Pico de la Mirandola ifjusága, Delarochetól; Ezékiel látomása Ráfaeltól; Krisztus megkisértése, Mignon és atyja, Margit a templomban, Ary Scheffertől; Kandaleus király neje Gérômetől; A szent szüz megkoronázása Giovanni da Fiesolétól; Vénus születése Cabaneltől. 1873-ban a művészeti akadémia tagja, 1877. elnöke lett.

2. F. János Károly, francia rézmetsző, szül. Nancyban 1717., megh. Párisban 1769., metszeteiben tökéletesen vissza tudta adni a krétarajzok hatását. Legsikerültebb metszetei: A szent szüz (Vien után); 12 arckép Saverien Les portraits des philosophes modernes c. műve számára; Rotterdami Erazmus arcképe, Hobbein, Holbesé, Pierre; Melabranche-é, Bachelier nyomán.

3. F. Kurt, német utazó, szül. Luxemburgban 1853 okt. 2. Katonaiskolákat végzett s részt vett a francia-német háboruban. 1883. II. Lipót király meghivására Belgiumba ment s csatlakozott Wissmann kassai-expediciójához. 1885. Grenfellel kutatta a Csuapat és Lulongot, a közép Kongo két mellékfolyóját. Hazájába visszatérve, a nagy vezérkarban kapott állást és százados lett. 1887. a külügyminiszterium megbizásából Togo német koloniába ment s 1888. Szalagán át északra a Morszik földére hatolt egész a 12-ik szélességi fokig. Ezután rövid ideig hazájában tartózkodván, visszament Togoba, de 1889. a német DNy-i afrikai segítőcsapatok vezetését bizták rá s ebben a tisztében sok erélyt és diplomáciai ügyességet fejtett ki. 1891 óta a birodalmi biztost képviseli DNy.-Afrikában. Irodalmilag működött Wissmannak Im Innern Afrikas, Die Erforschung des Kassai (Lipcse 1891.) c. munkájában; önálló munkája: Die Erforschung des Tschuapa und Lulongo (u. o. 1888.).

4. F. Mária Lujza, német irónő, szül. Herzbergben 1817 jun. 17., megh. Weissenfelsben 1893 szept. 25. Eleintén fényes anyagi körülmények között élt, de apja halála után elvesztvén vagyonát, nagybátyjánál tartózkodott. Első nagyobb műve: Die letzte Reckenburgerin (Berlin 1871-1878) nagy feltünést keltett. Ezek után sorban megjelentek: Frau Erdmuthens Zwillingssöhne (Berlin 1872); Stufenjahre eines Glücklichen (Lipcse 1877-78); Der Katzenjunker (Berlin 1879). Egy történeti vigjátékot is irt: Der Posten der Frau (Stuttgart 1882).

5. F. Miklós Lajos de Neufchateau gróf, francia államférfiu és költő, szül. Saffaisben (Meurthe) 1750 ápr. 17., megh. 1828 jan. 10. Atyja tanító volt. Már 14 éves korában költeményeket adott ki Pieces fugitives c. alatt, mellyel Voltaire-nek tetszését is megnyerte, de a hozzá füzött reményeket a két év mulva kiadott Poesies diverses de deux amis c. kötete nem igazolta. Aztán Toulban tanárkodott, majd Párisba került, hol jogi tanulmányokkal foglalkozott. 1782-85-ig Haiti sziget főprokurátora volt. Mint a forradalom hivét 1792-ben a törvényhozó nemzetgyülésbe képviselővé választották. A Paméla c. drámájában kifejtett mérsékelt érzülete miatt ugyan fogságba került, de nemsokára kiszabadult és erre a semmítőszék birójává, majd Vosges megye kormánybiztosává, 1797. pedig belügyminiszterré lett. Fructidor 18-ika után Carnot helyére a direktoriumba választották meg, de 1798. ismét a belügyminiszteri széket foglalta el, melytől brumaire 18. kellett megválnia. Napoleon gróffá és szenátorrá tette. 1816. óta a francia akadémia tagja volt. Nevezetesebb művei: Discours la maniere de livre les vers (Páris 1775); Nouveaux contes moreaux en vers (1781); Anthologie morale (1784); Les lectures du citoyen (1798); Fables et contes en vers (1814); Esprit du grand Corneille (1819) stb. V. ö. Bonnelier Memoires sur F. de Neufchateau (Páris 1829).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is