Frazírozás

Legfontosabb része a zenei előadás művészetének. A helyes zenei értelmezés a helyes F.-on fordul meg. Amely előadó zenész nem járatos teljesen a F.-ban, az olyannál szó sem lehet a művészi szinvonalról. Olyan, mint a szavaló művészetben a szók tiszta kiejtése, az értelmi sulyoknak kellő helyen való alkalmazása s az érzések és szenvedélyek árnyalataiból alakuló deklamáció, melynek művészi beosztása által magaslik ki a valódi szinművész. Mindez épp ugy megkivántatik az előadó művésztől, legyen az énekes, vagy hangszer-zenész. A F. a zenében vagy egyénileg érvényesül, vagy tömegesen, több előadó együttműködésével szemben. Az egyéni F. egészen független s azért sokkal több izlést, készültséget és értelmet igényel, mint a tömeges (ének vagy zenekari F.), mert azt mindig a vezénylő karnagy irányítja s igy a tömeges alkalmazkodás annak egyéni felfogása szerint alakul, maguktól az előadóktól csak technikai képzettséget és receptiv értelmességet igényelvén. A zenei F. többféle ágra oszlik. Szózenében különösen, hol a magánénekes izlésének hangsulyt, dallamkötést, dinamikus fokozást, árnyalást épp ugy tekintetbe kell venni, mint a ritmust, tempót és lélekzetvételt. A hangszeres magánművészt is kötik mindezek, de mégis több egyéni szabadságot fejthet ki. A F. eloszlik átalános és nemzeti értelemben és a szerint, amint valamely ének- vagy zenetétel a F.-t általános vagy nemzeti értelemben igényli. A különböző nyelvek lejtési sajátságai is más-más F.-t kivánnak. - Frazírozási iv, l. Előadási jelek.

Forrás: Pallas Nagylexikon