Freeman

(ejtsd: frimen) Eduard Ágoston, angol történetiró, született Harborneban 1823., meghalt utazás közben, himlőbetegségben a spanyolországi Alicanteban 1892 márc. 16. Az ujabbkori angol történetirásnak egyik legkiválóbb, tipikus képviselőjét vesztettük benne, ki dacára annak, hogy nagyon is büszke önérzettel vallotta magát angolnak, egyetlen egy versenytársa által sem felülmult mértékben ismerte az egyetemes történelmet és az ókori históriában épp oly jártassággal dicsekedett, mint az ujabb korszakokban. Művei rendszerint nagyszabásu, mély felfogásról tanuskodnak; a döntő mozzanatokat biztos kézzel tudja kiemelni; stilusa, bár nem mindenkor előkelő, eléggé meleg, sőt olykor pongyola és ötletes, de mindenütt világos. Sokat foglalkozott a politikával és az ujabb angol historikusok közül neki volt legtöbb érzéke a külföldi politika problémái iránt. Az angol politika terén a whig párthoz csatlakozott. Munkái: A history of architecture (London 1849); An essay on window tracery (1850); The architecture of Landraff cathedral (1850); The history and conquestes of the Saracens (1856) (ezt a krimi háboru alkalmával irta); A history of the federal government (1863, e befejezetlen munkát az északamerikai polgárháboru hatása alatt irta); History of the Norman conquest of England, its causes and its results (F. főmunkája, 6 köt., 1867-79); Old English history (1869); History of the cathedral church of Wels (1870); Growth of the English constitution (1872); General sketch of European history (1872); Comparative politics (1873); Historical and architectural sketches chiefly Italian (1876); apróbb cikkeit Historical essays c. alatt négy szakaszban gyüjtötte össze (1872-92). A keleti kérdésre vonatkozólag török-barát irányban irt s ezen iratait The Ottoman power in Europe, its nature, its growth and its decline c. könyvben állította össze (1877). 1880. az adriai tenger keleti partjait utazta be s irta Sketches from the subject and neigh bour lands of Venice (1881) c. munkáját. Ugy politikai, mind történelmi-földrajzi szempontból igen becses munkája: The historical geography of Europe (1881; 1881), valamint The reign of William Rufus and the accession of Henry I. (Oxf. 1882). 1882. Északamerikában tört. felolvasásokat tartott, melyek Lectures to American audience (Lond. 1882) c. alatt jelentek meg. 1884. Oxfordban a történelem tanára lett. Ezután irta még a következő munkákat: Methods of historical study (Oxf. 1886); Chief periods of European history (London 1887); Greater Greece und Greater Britain (1886); Georg Washington (1888) és The history of Sicily from the earliest times (Oxf. 1891-1892, 2 köt.). Kéziratban hátrahagyott művét: Studies on travels: Greece and Italy (2 köt. 1893) leánya adta ki. Magyarul megjelent: Világtörténelem. Angolból átdolgozta Marczali Henrik (Budapest 1875) és Az angol alkotmány fejlődése a legrégibb időktől fogva. Magyarra ford. Kónyi Manó (1893. Olcsó Könyvtár). V. ö. Bryce cikkét az English Hist. Review-ben, 1892; a Sybel-féle Histor. Zeitschrift. 1894, 298-99. l. V. ö. Századok 1894, 151. l. «A történelem tanításának módszerei» c. könyvét lefordította Hegedüs Pál s mutatványokat közölt belőle a Pesti Naplóban (1892, 207-210. sz.).

Forrás: Pallas Nagylexikon