Frere-Orban

(ejtsd: frer-orban) Hubert József Walter, belga államférfiu, szül. Lüttichben 1812 ápril. 24. Miután Párisban jogi tanulmányait befejezte, ügyvédi irodát nyitott szülővárosában és nőül vett egy Orban nevü gazdag kisasszonyt, melynek nevével a magáét megtoldotta. Mint politikus 1842 óta mostanig küzd a belga mérsékelt szabadelvü párt soraiban, a klerikális pártnak elszánt ellenfele. Részt vett Belgiumnak utolsó félszázados törvényhozásában és több izben intézte az állam ügyeit. Első izben 1847. lett miniszter, amidőn a közmunkák miniszteriumát vette át a Rogier-kabinetben. 1848 jul. 18-tól kezdve 1852 juniusáig mint pénzügyminiszter működött és ebben az állásában tagadhatatlan ügyességgel mentette meg az országot az 1848. válság következményeitől. Egyuttal a belga nemzeti banknak is megvetette alapját. 1852-57-ig az ellenzék soraiban küzdött és ekkor készült arra a nagy támadásra, a főpapság kezében levő állami jószágok kérdésében, melyet azután La mainmorte et la charité c. művével (Brüsszel 1854-1857, 2 köt.) a holt kéz ellen intézett. Ugyane kérdés okozta a klerikális Dedecker miniszteriumnak bukását (1857), amire I. Lipót király F.-t ujra pénzügyminiszterré tette, mely tárcát csekély megszakítással 1870-ig megtartotta. Midőn pedig Rogier miniszterelnök 1868. visszavonult, F. lett utóda. 13 évi minisztersége folyamában fényes sikerrel intézte Belgium pénzügyét, megváltotta a Schelde-vámot, könnyített a községi adókon, számos középületet emelt és az állam egyre növekvő kiadásait zavartalanul fedezte. Mindazonáltal a kabinet az 1870-iki választáskor megbukott és igy F. is megint az ellenzéki padokra szorult a képviselőházban, ahonnan nyolc évig kiméletlen támadásokat intézett a klerikális Malou miniszterium ellen, mely az iskolát teljesen kiszolgáltatta a papságnak. Midőn a szabadelvüek végre 1878. többségre emelkedtek, II. Lipót Malout elbocsátotta és F.-t tette meg az uj liberális kabinet fejévé (jun. 21.). F.-nek első dolga volt, hogy az iskolát a papság kezéből kivegye, mely célt azonban csak roppant nehézségek leküzdése árán érte el (l. Belgium, Pallas N. Lexikona, III. 37.). 1881 májusban Lipót királyt és az udvart Bécsbe kisérte Stefánia hercegnőnek Rudolf trónörökössel való egybekelésére. Ekkor a Szent István-rend nagykeresztjét kapta. 1884. jun. választásokban kisebbségben maradt. Helyét a Malou-Woeste-Bernaert kabinet foglalta el, mely a felekezet nélküli iskoláknak hadat üzent és kaput tárt a klerikálizmusnak. F. jelenleg is tagja a képviselőháznak, hol azonban merev doktrinair álláspontja következtében, melyet különösen a munkáskérdéssel szemben tanusít, meglehetős elszigetelt állást foglal el. Onnan van az is, hogy a radikális és szociálista képviselők majdnem még nagyobb ellenszenvvel viseltetnek iránta, mint az ultramontán kormánypárt.

Forrás: Pallas Nagylexikon