Fresnel

(ejtsd: frenel) János Ágost, francia fizikus, szül. Broglieban Bernay mellett Normandiában 1788 május 10, meghalt Ville d"Avaryban Páris mellett 1827 julius 14-én. Tanulmányainak bevégzéseért az «École des ponts et chanssées»-be ment, honnan mint mérnök lépett ki. 9 évig foglalkozott apró mérnöki munkálatokkal. 1815. a visszatérő Napoleon ellen induló sereghez csatlakozott, mivel az elüzött Bourbonok hive volt. Ezért Napoleon visszatérte után az állami szolgálatból elbocsátották és felügyelet alá helyezték Nyonsban. F. első tudományos munkája 1814-ből való és az állócsillagok évenkénti aberrációjáról szóló magyarázat javításával foglalkozik. Magányában, Nyonsban, eleinte filozofiai, majd pedig hidraulikus és műszaki kémiai problémákkal foglalkozott; de már 1814. fölébredt benne a fénytan iránti érdeklődés. Számos és nagy hirességü felfedezése az optika terén az 1815-26 időközbe esik. Azonban ezen időben is nagyon el volt foglalva a legkülömbözőbb hivatali teendőkkel. Mivel nagyobb jövedelemre volt szüksége, hogy a kutatásaihoz elkerülhetetlenül szükséges drága eszközöket megszerezhesse, magára vállalta az «Écol polytechnique»-n egy examinator sok teherrel járó állását, mi ugy is gyenge egészségére nagyon rossz hatással volt; sőt ezen hivatal volt az, mely egészségét teljesen tönkretette. Tudományos kutatásait abbahagyta, idejét teljesen a francia világítótorony-bizottságban az épp akkor elnyert titkári állás teendői végzésére használta. 8 nappal halála előtt hozta ki neki Arago a «Rumford-érmet», melyet a «Royal Society»-től kapott. A francia akadémia F.-t 1823., a «Royal Society» pedig 1825. választotta tagjává. Hivatalában az «Ingenieur en-Chef des Ponts-et-Chaussées» fokot érte el. Ámbár F. csak nagyon rövid ideig élt és csak kevés időt szentelhetett tudományos kutatásainak, mégis sok és világhirü fölfedezést tett. Munkássága leginkább az optika terére esik. F. a Huygens-féle fényelmélet leglelkesebb harcosa volt és ő volt az, ki legelőször mutatta ki, hogy az összes fénytünemények ezen elmélet szerint megmagyarázhatók, még azok is, melyeket Newton elmélete szerint sehogy nem lehetett megmagyarázni (ilyen a fény interferenciája is). A fény diffrakciójára vonatkozó pályanyertes munkájában kimutatta, hogy a hajlott fény intenzitása számára felállított integralkifejezésekből ugy egy átlátszatlan ernyőre, vmint egy kis köralaku nyilásra nézve a legellentmondóbb következtetések vonhatók. Miután az erre vonatkozó kisérleteket véghezvitték, kitünt F. számításainak helyessége és igy a F.-től védett fényelméletnek kitünő bizonyítékát képezi a fönn említett munka. Egy másik fontos kérdés, mellyel F. szintén sokat foglalkozott, a polarizált fény interferenciája. «Mémoire sur l"influence de la polarisation dans l"action que le rayons lumineaux exercent les uns sur les autres» cimü munkájában sikerült neki a reflexió által való polarizáció és a kristályokban fellépő kettőstörés tüneményei között a rokonságot kimutatni. F. munkálatai véghezvitele érdekében Aragoval lépett összeköttetésbe, mi az uj fényelmélet kifejlődésére igen nagy hatással volt. Az által, hogy az ismert F.-féle tükörkisérletnél ugyanazon, v. ellenkező értelemben polarizált fényt alkalmaztak, sikerült nekik bebizonyítani, hogy két polarizált fénysugár, melynek polarizáló sikja egymással párhuzamos, ugy interferál, mint a közönséges fény és két polarizált fénysugár, melynek polarizáló sikja egymásra merőleges, egymással nem interferál, hanem tetszőleges fáziskülönbségnél mindig ugyanazt a fényintenzitást adja. Ebből F. azt a következtetést vonta, hogy az egymáshoz ellentétes értelemben polarizált fénysugarakban a rezgések egymásra és a sugarak irányára merőlegesek. Ezen keresztrezgések feltételezését azonban nemcsak a többi akkor élő tudós nem akarta elfogadni, hanem még Arago sem, miért is F. a keresztrezgések elméletét kezdetben nem is vallotta nyiltan. Végre 1821. nyiltan föllépett elméletével. Foglalkozott azon kérdéssel is, hogy mi annak az oka, hogy bizonyos kristályos testek miért osztják a fénysugarat két nyalábra, melyek közül csak az egyik követi a Descartes-féle törési törvényt. Ezenkivül F. a rezgések közegének, az éternek természetét is vizsgálta. Munkáit 1866-1870-ig a francia kormány adta ki 3 kötetben.

Forrás: Pallas Nagylexikon