Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Freycinet... ----

Magyar Magyar Német Német
Freycinet... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Freycinet

(ejtsd: fresziné), 1. Károly Lajos, de Saulces, francia államférfiu, szül. Foixban (Ariege) 1828 nov. 14., elvégezte a műegyetemet és azután bánya-társulatok s a francia déli vasuttársaság szolgálatában működött mint mérnök. 1862-67-ig a császári kormány megbizásából tudományos utazást tett. III. Napoleon bukása után a köztársasági párthoz csatlakozott, melynek vezére, Gambetta, felismerte F. rendkivüli tehetségeit és először mint prefektust a Tarn-et-Garonne département élére állította, egy hónappal később azonban, 1870 okt. Toursba hivta maga mellé és a honvédelmet bizta reá. Ebben a nagy felelősséggel járó és kényes állásban F., noha most töltött be először katonai állást, bámulandó ügyességgel és ernyedetlen szorgalommal szervezte Franciaország tartalékos hadának fegyverkezését; gondoskodott uj fegyverekről, lőszerekről meg ruházatról és haditerveket is forralt. Gambetta annyira bizott F. lángelméjében, hogy intézkedéseit ugyszólván látatlanul jóváhagyta. A németek diadalát megakadályozni természetesen F. sem volt képes és az is igaz, hogy az általa tervezett Bourbaki-féle expedició tökéletes kudarccal végződött. Mindezekről F. maga számolt be a: La guerre en province pendant le siege de Páris (1871) c. munkában, melyben még a német kritika tanusága szerint is sztrategiai tehetségének fényes jelét adta. A béke megkötése után politikai pályára adta magát és mint a köztársasági párt kimagasló korifeusa 1871-1893-ig nagy és fontos szerepet játszott Franciaország legujabb történetében. Mint a képviselőház és a szenátus választott tagja élénk részt vett földig lealázott hazájának ujjászervezésében és a köztársaság megszilárdításában. 1877 dec. 13. lett első izben miniszter, amidőn a Dufaure-kabinetben a közmunkák vezetését elvállalta. Ebben az állásban megmaradt a Waddington miniszteriumban is (1879 febr. 4.) és az ország közlkedési vonalainak szaporítását tüzte ki főfeladatául. Az 1878. a képviselőháztól kapott felhatalmazás alapján 500 millió frankot fordított magántársulatok kezeiben levő vasutvonalak megvételére, továbbá uj vasutak, csatornák és közutak építésére. 1879 dec. 29. miniszterelnök lett (a távozó Waddington helyett) és egyuttal külügyi miniszter. Ezen állásban azonban eddigi elvtársával meghasonlott; nem volt többé hajlandó Gambettának parancsát vakon követni. Nem helyeselte különösen a szerzetesrendek ellen indított hajszát és kéz alatt modus vivendi-t keresett a kuriával; nem helyeselte továbbá a Gambetta indítványára kimondott kommunárdok tömeges megkegyelmezését; végül pedig a külügyi politika kérdésében tért el Gambettától, ki 1880 aug. 9. Cherbourgban Grévy elnök és F. jelenlétében, oly harcias revanche-beszédet mondott, hogy F. kötelesnek érezte magát a külfölddel szemben a dolgot szépítgetni. Ezóta Gambetta és F. között ellentét lappangott és szept. 21. a Gambetta szaván meginduló többség a F.-miniszteriumot leszavazta. De miután Ferry és utóda, maga Gambetta is lejárták magukat, Grévy elnök a sima és engedékeny F.-re bizta az uj miniszterium alakítását, melyben maga F. a külügyi tárcát vállalta el (1882 jan. 31.) Ez a (F.-Ferry-Say) kabinet azonban már jul. 29. esett áldozatul a gambettisták, a radikálisok és a monarkisták pillanatnyi szövetkezésének, és ezóta F., ki az egyiptomi kérdésben (Arabi felkelésével szemben) tulságosan optimistának és bátortalannak mutatkozott volt, egy ideig a háttérbe szorult és csak azután lett megint a helyzet ura, midőn Duclerc, Fallieres és Ferry sorra lejárták magukat. Ferry bukása után Brisson miniszterelnök F.-t szemelte ki külügyi miniszternek (1885 ápril.), Brisson visszalépése után pedig, 1886 jan. 7. teljesen uj kabinetet alakított (Carnot, Goblet, Boulanger). Most teljesítette - kényszerüségből - végre a radikális pártnak régi óhaját és elrendelte az orléansi hercegek és az uralkodó családok összes tagjainak kiutasítását (jun. 23.) Öt hónap mulva azonban, 1886 dec. 3. a szövetkezett radikálisok (Clemenceau) és a jobb-párt egy különben csekély fontosságu kérdésben a miniszteriumot leszavazták és erre F. lemondott. A következő, Goblet-féle kabinetben nem akadt F. számára hely és a Rouvier-miniszteriumból is kihagyták. Mindazonáltal Grévy bukása után fellépett mint elnökjelölt, de mivel az 1887. dec. 3. választásnál az első szavazáskor mindössze 76 szavazatot nyert, a jelöltségtől visszalépett. Másfél évvel később, 1888 ápril 3. hadügyminiszter lett a Tirard-kabinetben és ezt az állást az 1889 febr. 21. rekonstruált Tirard-miniszteriumban is megtartotta, melynek tagjaival, kül. Constans-sal egyetértve, közreműködött Boulanger megbuktatásában. Tirard lemondása után (1890 márc. 17.) maga alakított uj kormányt, melyben az elnöki széket és a hadügyminiszteri tárcát tartotta meg. 1892 elején a képviselőház 304 szavazattal 202 ellen leszavazta a minisztert (febr. 27.) F. erre lemondott, de nyomban reá belépett a Loubet-féle miniszteriumba. Miután az 1892. végén megindított Panama-botrány a Loubet-miniszteriumot (nov. 28.) elsodorta, Ribot alakított uj kabinetet, melyben F. tárcáját megtartotta. De bármily óvatossággal vislkedett is az elleneitől «fehér egér» gunynévvel illetett F., ő sem tudta magát azon vád alól tisztázni, hogy a Panama-társulattól választási költségekre 1887. pénzt fogadott el. E vád nagyon megingatta F. tekintélyét és midőn Baihaut (l. o.) volt miniszterelnök védelmére kelt, állása tarthatatlanná vált. Ribot szeretett ugyan volna tőle szabadulni, de miután F. makacsul ragaszkodott tárcájához, az egész miniszterium beadta lemondását (1893 jan. 10.). Azóta F.-re a népszerütlenség átka nehezedik; a szenátusban (1891 jan. 4.) elnyert helyéről mindazonáltal nem mondott le. Maradandó érdeme a francia hadsereg nagyszabásu, ámbár roppant költséggl eszközölt reorganizálása. F. nehány mérnöki és egészségügyi munkát irt a 60-as és 70-es években. Ilyen a: Traité de mécanique rationelle (2 köt.); De l"analyse infinitisimale (2. kiad. 1881); Des pertes économiques en chemin de fer; Principes de l"assainissement des villes; Traité d"assainissement industriel. 1891. az akadémia tagjának választotta; székfoglalója alkalmával elődjénk szindarabjairól értekezett. L. még Franciaország.

2. F. Lajos Kolos Desaulses de, francia utazó, szül. Montélimartban 1779. aug. 7., megh. freycineti birtokán (Drôme départementban) 1842. aug. 18. Korán lépett tengerészeti szolgálatba, 1800. Baudin kapitánnyal Uj-Hollandiába és Vandiemensbe vitorlázott; 1811. sorhajó-kapitány lett. 1817-20. kormánya megbizásából az Urania hajóval tudományos utazást tett a Dél-tava felé, 1821. a párisi földrajzi társaság egyik megalapítója és 1826-30. Martinique kormányzója volt. Müvei: Voyage de découverte aux terres australes pendant les années 1800-4. (2. kiad. Páris, 1824, 4 köt., atlasszal és 1 köt. nautikai jegyzettel; a művet Péron, Baudin kisérője kezdte meg); Voyage autour du monde pendant les années 1817-20. (u. o. 1824-44, 13 köt., 4 atlasszal; Gaudichaud, Arago, Pellion, Quoys, Gaimard köreműködésével).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is