Friebeisz
1. Ferenc, hirlapiró és regényfordító, szül. Vácon 1828.,
megh. Ó-Budán 1891 márc. 22. A szabadságharcban honvédtiszt volt, azután
osztrák katonának sorozták be; mikor onnan nehány év mulva megszabadult, Pestre
jött és a hirlapirodalomhoz szegődött. Bulyovszky Gyulával együtt ő alapította
1859., majd 1864. maga szerkesztette a Nefelejts c., jóideig legkedveltebb
magyar divatlapot. 1868. pedig a Szépirodalmi Csarnok c. füzetes vállalatot
indította meg franciából fordított regényének (Ponson du Terrail: Rocambole 65
köt.) közlésével, s nagy közönséget toborzott össze. Az izlés változtával
azonban F. vállalatai egymás után buktak meg a hetvenes évek közepén, s ő öreg
korára mint birósági végrehajtó kereste kenyerét. Önállóan csak nehány kötet
regényfordítása jelent meg.
2. F. István (Rajkai), az első magyar szinházi ügynökség
tulajdonosa, szül. Vácon 1822., megh. 1890 febr. 8. Budapesten. A gimnáziumot
és bölcseletet szülővárosában, a jogot a pesti egyetemen végezte; 1840.
Pestmegyénél esküdtnek nevezték ki, mely hivatalát hét évig viselte; ez idő
alatt különösen a községek és a nép életére valamint ennek jogi viszonyaira
fordította figyelmét 1848-49. honvéd lett és a 2-ik honvédzászlóaljban
szolgált; 1848. okt. 19. hadnagy lett, 1849. jun. Klapkát Komáromba kisérte és
átvette a Komáromi Lapok-at, melyet a vár feladásáig szerkesztett, mire őrnagyi
ranggal kapitulált. A szabadságharc után Pestre költözött és egészen az
irodalomnak szentelte idejét. 1869. Lönhard Edével együtt megalapította az első
magyar szinházi ügynökséget, melynek igazgatója volt haláláig; szinészek
szerződtetését és a szindarabok elárusítását közvetítve, nagy szolgálatot tett
a hazai magyar szinészetnek; ő pendítette meg a magyar szinészegyesület és a
szinészi nyugdijintézet eszméjét.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|