Friedberg

1. Emil Albert, német egyházjogiró, szül. Konitzban (Nyugat-Poroszországban) 1837 dec. 22. Berlinben és Heidelbergában tanult, 1869 óta a lipcsei egyetem rendes tanára, 1881. titkos udvari tanácsossá nevezték ki. Mint előharcosa annak a tannak, amely az egyházat alája rendeli az államnak és e tendenciának műveiben is kifejezést ad, kiváló része volt az 1872-iki porosz egyháztörvények létrejövésében. Művei: Ehe und Eheschliessung in seiner geschichtlichen Entwickelung (Lipcse 1865); Die evangelische und katolische Kirche der neu einverleibten Länder und ihre Beziehungen zur preuss. Landeskirche und zum Staate (Halle 1867); Aus deutschen Bussbüchern (u. o. 1863); Das Veto der Regierungen bei Bischofswahlen (u. o. 1869); Agende, wie es in des Kurfürsten zu Sachsen-Landen in den Kirchen gehalten wird (u. o. 1869); Geschichte der Zivilehe (Berlin 1871); Det Staat und die kathol. Kirche in Baden (Lipcse 1871, 2. kiadás 1874); Sammlung der Aktenstücke zum ersten vatikan. Konzil (u. o. 1871); Die Grenzen zwischen Staat u. Kirche (3 k., Tübinga 1872); Die preuss. Gesetzentwürfe über die Stellung der Kirche zum Staat (Lipcse 1873); Johann Bapt. Baltzer (u. o. 1873); Der Staat und die Bischofswahlen in Deutschland (u. o. 1874); Lehrbuch des kathol. und evang. Kirchenrechts (u. o. 1879, 3. kiad. 1889); Das Collegium Juridicium (u. o. 1882); Die geltenden Verfassungsgesetze der ev. deutschen Landeskirche (Br. Freiburg 1885). 1864 óta Doveval együtt a Zeitschrift für Kirchenrecht-et szerkeszti és uj kritikai kiadást adott a Corpus juris canonici (u. o. 1879-81, 2 köt.) és a Quinque compilationes antiquae (u. o. 1882) c. munkákból.

2. F. Henrik, porosz államférfiu és jogtudós, szül. Friedlandban 1813 jan. 13. Berlinben végezte jogi tanulmányait és 1843. a belügyi, majd az igazságügyi miniszteriumban dolgozott. 1873. helyettes államtitkár lett, és az urak házába hivták. 1876. pedig kinevezték német birodalmi igazságügyi államtitkárrá, mely állásban élénk részt vett a birodalmi törvényhozásban. 1879. Leonhard helyére került mint porosz igazságügyminiszter. III. Frigyes császár, kivel régóta bizalmas lábon állott, trónralépése után a fekete sasrenddel kitüntette és nemesi rangra emelte. 1889 jan. saját kivánatára elbocsáttatott, de miniszteri cimét és rangját megtartotta. Hir szerint nem helyeselte a Geffcken ellen (l. o.) indított pört, és ezért iparkodott Bismarck tőle szabadulni. Schelling lett utóda. Lemondása után megint az irodalomra adta magát és többi között megirta a II. Rákóczi Ferenc volt követe, Klement Mihály ellen indított felségsértési per történetét, a Berlinben őrzött pöriratok nyomán. (Der Kriminalprozess wider d. Ungarn M. Klement. Sybel. Histor. Zeitschrift. 62. köt. 385-465 l.) További ujabb tanulmányai: Der Konflikt zwischen Friedr. Wilh. I. u. Karl VI. über die Allodification der Lehne in d. Marken (Histor. Zeitschr. 64. köt.)

3. F. Róbert, német nemzetgazdász és politikus, szül. Berlinben 1851 jun. 28. Elvégezvén jogi és államtudományi tanulmányait 1877-ben a lipcsei egyetemen habilitáltatta magát; 1855. az államtudományok rendkivüli tanárává nevezték ki Halleba. 1886 óta a porosz képviselőház tagja. Művei: Die Börsensteuer (Berlin 1875); Die Besteurung der Gemeinden (ugyanott 1877); Vorschläge zur technischen Durchführung einer prozentualen Börsensteuer (Jena 1882). Ezenkivül több kisebb értekezést irt, főkép a Hildebrand: Jahrbücher für Nationalökonomie und Statistik-jébe.

Forrás: Pallas Nagylexikon