Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Friedrich... ----

Magyar Magyar Német Német
Friedrich... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Friedrich

1. Gáspár Dávid, német festő, szül. Greifswaldban 1774 szept. 5., megh. Drezdában 1840 máj. 7. Kopenhágában képezte ki magát, sokat utazott Németországban és Ausztriában, 1817. a drezdai akadémia tagja és tanára lett. Az elsők közé tartozott, akik a hangulatkeltő tájképfestészet uj irányát Németországban művelni kezdték. Többnyire éjjeli képeket, sötét erdőket, tengeri viharokat festett.

2. F. Harald, német festő, szül. Drezdában 1858 ápr. 14. Apja, F. Adolf (szül. 1824-ben, megh. 1889-ben), genrefestő, anyja, F. Karolina csendéletkép-festő volt. Jelenleg F. Hannoverában a technikumon tanít. Arcképeket, a csendéletet és különösen genre-képeket festett; ilyenek: Mignon és a hárfás (1880); A velencei Márk-templomban (1881); Pifferaro (1882); Látogatás Watteaunál, Kolostori örömök a pincében (1886); Egy mulattató fejezet (1887); Sakkjátsuók (1888); A politikusok (1889); Az udvari festő (1890); A műteremben (1891).

3. F. Herman Frigyes, német belletrista, szül. Grosswahlbergben (Braunschweig) 1828 máj. 28., megh. Plauenben Drezda mellett 1890 ápril 13. 1853 óta tisztán a zsurnalisztikának s a szépirodalomnak élt. Számos népszerü elbeszélést, különösen törvényszéki novellát és regényt irt. Nevezetesebb művei: Die Orthodoxen (Lipcse 1857-1871); Die Vorkämpfer d. Freiheit (Berlin 1867); Fromm und Frei (u. o. 1872). Irt egy drámát is: Eine Warte am Rhein (Lipcse 1862).

4. F. János, német teologus, történetiró és az ó-katolikusok egyik vezére, szül. Poxdorfban 1836 máj. 5. A papi pályára lépett és 1862. az egyháztörténet tanára lett a müncheni egyetemen. 1869. Hohenlohe-Schillingsfürt bibornok a mély tudományu férfiut Rómába hivta, hogy a vatikáni zsinaton megjelent ellenzéki főpapoknak teologiai tekintetben segítségökre legyen. Rómában való tartózkodása idején irta a Tagebuch während des vatican. Conzlis c. fontos munkát (Nördlingen 1871) és előkészítette a Documenta ad illustrandum Concilium Vaticanum anni 1870 c. kutfőgyüjteményt (2 köt. 1871), mely munkák egybevetése nélkül a zsinat igaz történetét megirni merő kisérlet volna. A főpapi ellenzék azonban elvégül megszavazta a pápa csalhatatlanságáról szóló dogmát, melynek elismerésére Scherr müncheni érsek a müncheni teolog. tanárokat is felszólította. Döllinger példájára azonban F. is tagadólag válaszolt, mire az érsek előbb amazt, majd F.-t az egyházi átokkal sujtotta (1871 ápr. 17) és utóbb egyházi javadalmaitól is megfosztotta. Egyetemi tanári székét azonban el nem vehette és be kellett érnie azzal, hogy a kispapokat F. előadásaitól eltiltotta. Ezóta F. Döllingerrel és Reinkens-szel vállvetve az ó-katolikusok felekezetét szervezte és tanszékén is folytatta a küzdelmet 1882-ig, midőn a kormány a képviselőház klerikális többségének unszolására F.-t a teologiai kartól, mint a történelem tanárát a bölcsészeti karhoz áthelyezte, melynek most is tagja. Polemikus művei, a Ketteler püspök ellen irányuló: Die Wortbrüchigkeit u. Unwahrhaftigkeit deutscher Bischöfe c. irat (4 kiad.); Der Kampf gegen die deutschen Theologen u. Facultäten in den letzen 10 Jahren (megnyitó beszéd a berni ó-katol. kar felavatása alkalmával, 1875); Zur Verteidigung meines Tagebuches (1872); Egyéb egyháztörténeti és történeti munkái pedig: Joh. Wessel; Die Lehre Huss"; Astrologie u. Reformation; Das wahre Zeitalter d. heil. Rupert. Kirchengesch. Deutschlands (2 köt.); Drei unedierte Konzilienbeschlüsse aus d. Merowingerzeit; Das päpstlicht gewährleistete Recht der deutschen Nation, nicht an die päpstliche Unfehlbarkeit glauben zu müssen; Johannis de Turrecremata de potestate papae etc.; Der Mechanismus der vatikan. Religion (2. kiad.); Beiträge zur Kirchengesch. des XVIII. Jahrhdts.; Zur ältesten Gesch. des päpst. Primats; Beitr. zur Gesch. des Jesuitenordens; Die Konstantinische Schenkung (1889). Számos értekezése megj. a bajor akadémia kiadványai között, melynek 1869 óta tagja.

5. F. Valdemár, német festő, szül. Gnadauban Szászországban 1846 aug. 20. Berlinben és Weimarban képezte ki magát, részt vett az 1870-1871-es hadjáratban, azután Olaszországba utazott, 1881. a weimari művészeti iskola, 1885. a berlini akadémia tanára lett. Monumentális festményeken kivül, amilyeneket a berlini nemzeti kiállítás épületének kápolnájába festett és amilyen többek közt a wittenbergai gimnázium aulájában festett, a wormsi országgyülést ábrázoló falfestménye (1892), genreképeket is festett és illusztrációkat készített több diszmunkához, p. Schiller műveihez (5 kiad. Stuttgart 1892), Wolf «Der wilde Jäger»jéhez (2. kiad. Berlin 1891) stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is