Friesen

1. Henrik, br., német politikus, Fr. Hermannak a Shakespeare kutatónak fia, szül. Drezdában 1831 május 23. Eleinte a szász hadseregben katonáskodott, hanem az 1870-71. hadjárat után őrnagyi ranggal lépett ki. Tagja a szász törvényhozásnak, a lutheránus szinodusnak és a szász konzervativ országos egyletnek. A német birodalmi gyülésben a konzervativ párthoz tartozik. Irodalmi munkái: Betrachtungen über die Ausbildung und Taktik der Reiterei (Grossenhain 1860); Die Anpflanzungen vom Bäumen an den öffentlichen Wegen (u. o. 1877); Die volkswirtschaftliche Bedeutung des Baumschnittes (Drezda 1888).

2. F. Herman, báró, német Shakespeare-buvár, szül. 1802 febr. 27., megh. Drezdában 1882 jun. 23. Miután a szász udvarnál különböző hivatalt viselt, 1843. Berggiesshübelbe vonult vissza, ahol tanulmányainak élt. Azután 1873-ig ismét udvari marsall volt. Művei: Briefe über Shakespeares Hamlet (Lipcse 1864) és Shakespeare-Studien (Bécs 1874-75).

3. Károly Frigyes, német szabadsághős és a tornászat egyik megalapítója, szül. Magdeburgban 1785 szept. 27., elesett La Lobbe mellett 1814 márc. 16-án. Képzettségét Berlinben szerezte, hol több tudós férfiuval ismerkedett meg. Humboldt Mexikó térképének rajzolásával bizta meg. Fichte «Szózata» által felbuzdíttatva 1810. egy nevelőintézetet állított fel Jahnnal karöltve, kinek a német tornászat megteremtésében ugyszólván jobb keze volt. 1813. részt vett Lützowval a hires szabadcsapat szervezésében, melynek egyik vezére s egyuttal Lützow hadsegéde lett. Midőn 1814. Napoleon a szövetségesek északi hadoszlopait az Ardennek közé szorította, F. La Lobbe faluban a seregtől elmaradt s az odavaló parasztok által agyonlövetett. Tetemeit 1843. a berlini invalidus-templom sirboltjában helyezték el. F.-t utóbb költők dicsőítették (Arndt, Schenkendorf, Immermann), barátja Jahn művében örök emléket emelt neki. Életét Schiele és Euler irták meg.

4. F. Rikárd, báró, szász államminiszter, szül. Thürmsdorfban (Szászország) 1808 aug. 9., megh. Drezdában 1884 febr. 25. 1841. mint referens a belügyminiszteriumba került, hol főleg a kereskedelmi ügyekkel foglalkozott. Az 1849-iki drezdai forradalom napjaiban mint belügyminiszter elvállalta az ideiglenes kormány vezetését s e válságos időben erélyével, s körültekintő eljárásával hasznos szolgálatokat tett az államnak. Később ellentétbe jött Beust báró államminiszterrel, ki a poroszok iránt való ellenszenvből inkább Ausztriával óhajtott vámszövetséget megkötni, minek folytán F. 1852. októberében állásáról lemondott. 1853. kerületi főnökké nevezték ki, mely állásában 1858 végéig maradt. Ekkor azonban mint pénzügyminiszter ismét a kormány tagja lett. Az 1866-iki háboru folyama alatt F. is egyik tagja volt amaz országos bizottságnak, mely, a király távolléte alatt, a kormányzást vitte s még ugyanazon évben, mint másod-biztos, a béketárgyalások céljából Berlinbe küldetett. A béke megkötése után a király a külügyek vezetését is ő reá bizta. 1867. részt vett az északnémet-szövetség megalapításában s miután Szászország részéről teljhatalmu biztossá lett, befolyt a birodalmi gyülés tanácskozásaiba. 1870. közreműködött Versaillesben az északi és déli német államok egyesülésére, hol nevezetesen Württemberg, Baden és Hesszen államokkal szerződést kötött. 1869-ben a szász királyi tudományos és művészeti gyüjteményeknek igazgatója lett. 1880. kiadott emlékiratai (Erinnerungen aus meinem Leben, Drezda, 2 kötet), amelyekben főrangu személyek ellen támadást intézett, Németországban kinos feltünést keltettek. Beust gróf felelt is e támadásra (Erinnerungen zu Erinnerungen 1881) és Flathe szász történetiró Beustnek kelt védelmére (Sybels Histor. Zeitschrift 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon