Frigia
(gör. Phrygia), a frigek országa az ókorban, mintegy 40000
km2 területtel. Kisázsia nyugati belső fensikján, ahol a
Fekete-tengerbe ömlő Szangariusz (most Szakarja), a Márvány-tengerből szakadó
Rindakusz (m. Adranosz) és az Égéi tengerbe folyó Meander (m. Menderez)
forrásai fakadnak. Egyes elszigetelt emelkedései közt legmagasabb a Dindimusz
hegység (m. Muráddág, 2500 m.). A hagyomány a frigeket a legrégibb népnek
tartotta Kisázsia nyugati felében. A régiek hite szerint Traciából, rokonságuk
szerint azonban valószinüleg kelet felől Örményországból vándoroltak be a róluk
elnevezett földre. Tráciát csak később foglalták el, de ismét nemsokára
visszaszorultak a trákok és a kimmeritek támadása következtében (VIII. század
Kr. e.). Tráciával egyidejüleg szerezték meg és vesztették el Kis-F.-t a
Márvány-tenger (Propontis) déli partvidékén, mellyel szemben aztán a
tulajdonképeni frig földet a görögök Nagy-F.-nek neveztek el. Kis-F. a trákok
hatalmába került, egy századdal utóbb pedig görög gyarmatosok, különösen
miletoszi iónok, kezdtek letelepedni a partokon (a VII. sz. Kr. e.), kiknek
legjelentékenyebb városa Kizikosz volt. Nagy-F. nevezetesebb városai hires
királyoknak, Midas- és Gordiusnak emlékét őrizték (Midaeion, Gordieion); más
városai, mint a kereskedelmi és katonai utak gócpontjai jutottak jelentőségre
(Pessinus, Dorylaeum, Kelaenae, Apameia, Laodikaeia stb.). Piros erezetü fehér
márványáról hiresedett el Synnaada. A frigek főfoglalkozása volt a földművelés
és juhtenyésztés. Gyapjutermelése mindenkor nevezetes. A szövést,
kocsigyártást, a föld-, szőllő- és bányaművelés szerszámait frig találmányoknak
tartották. Ősrégi műveltségökből óriási városromok, számtalan föliratos és
faragásokkal diszes sziklasirok tanuskodnak. Főleg Kybele és Attis voltak a kicsapongó
istentisztelet tárgyai és hitregéjök a görögöknél is hódított (Rhea, Agdistis).
Első királya F.-nak Midas volt, aki a kimmerlek betörésekor (A VIII. században
Kr. e.) esett el. A VII. sz.-ban (620 kör. Kr. e.) F.-t a lidek hódították meg,
546. a persák (Kyros), 333. pedig Nagy Sándor vette birtokába; 275. északkeleti
részét a galaták foglalták el, 189. egész F. Pergamum királyainak hódolt, végre
130. mint Ázsia provinciának része a római uralom alá jutott.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|