Fringia

finom acélból készült kard. A nevét ebből a Rákóczi-féle jelmondatból magyarázták: Franciscus Rákóczi In Nomine Ggentis Insurgit Armis, mig a németek, p. Boeheim (Handbuch d. Waffenkunde 281. l.) szerint annyi volna, mint: F(ridericus III.) R(ex Hungariae) I(n) G(ermania) I(mperator) A(ugustus). A jelmondatos magyarázat onnan keletkezett, mert a régebbi szablyapengékre gyakran rá van vésve a FRINGIA szó (néha FRANGIA is). Az elnevezés azonban jóval régibb a Rákóczi-kornál, már Bocskai István 1595. végrendeletében előfordul (Radvánszky B. Magy. Családélet III. 179.) s mint Thurzó György 1612-ki leltárában olvasható (u. o. II. 177, 178), tulajdonkép a kardnak a vasát nevezték F.-nak s maga a kard lehetett pallos is, nemcsak szablya. Boeheim szerint a F.-k stiriai gyárakban készültek, a XVI. századbeli F.-pengéken azonban rendszerint GENOA v. VENECIA bélyeg van s a Zrinyi Péter ingóságai közt említett F.-ról is az van megjegyezve, hogy genuai.Olasz eredetre vall az elnevezés is, mely a déli szlávoktól jutott hozzánk; ott (p. a bolgároknál) igy hangzik: frengia. Ők pedig a törököktől vették, kiknél frengi, tulajdonkép frank, vagyis olaszoktól készített kardot jelent. Az olaszok ugyanis, különösen a Kelettel összeköttetésben levő városok (Velence, Genua), már a XV. sz. második felében készítettek szablyákat, melyek leszámítva a penge görbeségét és egyélü voltát, máskülönben teljesen a nyugati kardok formája szerint voltak előállítva, rendszerint S alaku keresztvassal, négyszögü vagy lapos gombban végződő egyenes, hosszu markolattal s a keleti vagy a régi magyar szablyákénál jóval hosszabb pengével, p. a Zschille-gyüjtemény egy ilyen XV. századbeli szablyájának hossza 120 cm. Ezek tekinthetők a legrégibb F.-knak, s a fegyvergyüjtemények ritkább darabjai közé tartoznak; a magyar nemzeti muzeum régiségtára p. két ilyen XV. századbeli olasz izlésü szablyát őriz s ilyen a Skanderbég-féle szablya is a bécsi császári gyüjteményben. A F. szót bevésve legelőbb a berlini Zeughaus egy a XVI. sz. második felében készült, genuai bélyeggel ellátott magyar szabásu kardján találjuk, mely a rajta levő felirat szerint Báthori István lengyel király (1574-1586) karjai közé tartozott; ugyanezen időből való Niolaus da Ponte velencei doge (1578-85) nyugoti izlésben előállított szabályája a drezdai történelmi muzeumban, amelyre FRANGIA szó van vésve. V. ö. Edelspacher Antal, Fringia (M. Nyelvőr 1870); Arch. Ért. 1872. VI. 113. - 1894. XIV. 190.

Forrás: Pallas Nagylexikon