(Vriesland), a Németalföldek 11 tartományának egyike az
Északi-tenger, Zuider-tó, Gröningen, Drentha és Overyssel közt, 3320 km2
területtel, (1891) 335,824 lak. (1 km2-re 102). F. egészen sik
vidék; egyes részei még a tenger felszinénél is mélyebben fekszenek, amelyeket
88 km. hosszuságban 3 hatalmas, gránitkövekkel erősített pilotasor véd a tenger
hullámai ellen és amelyeket ennek dacára csaknem minden ősszel elönt a viz,
ugy, hogy csak a magasabb helyeken v. mesterséges dombokon (terpen v. wierden)
épült helységek maradnak szárazon. A jelentékenyebb folyók az É-i részekben a
Lauwer és Ee, középen a Boorn és a D-i részeken a Kuinder és Linde. A tavak a
tartomány DNy-i részén számosak és halakban gazdagok; ilyenek: a Fluessen, a
Sneeki, a Sloteni, a Tjeuke-tó (meer, miként a lakosság nevezi); ezeknek feneke
csaknem kizárólag turfa; vizök telítve van tanninnal és feketés. Számos
mesterséges csatorna is szeli át a tartományt, ugy hogy alig van nagyobb
helység, amelybe csatornán ne lehetne eljutni; a legjelentékenyebb csatorna a
Treckvaart, amely Hartingenből Franekeren át Leeuwardenbe és innen két ágban
Dokkumon keresztül a Lauwi-tóhoz és Groningenbe visz. Az éghajlat nedves ugyan,
de egészséges. A felületnek 60%-a rét és legelő, 15,7%-a szántóföld, 8,4%-a
mocsár, 2,4%-a erdő. Főtermékek: gabona, hüvelyesek, kender és len. Az
állattenyésztés virágzó; főképen szarvasmarhákat, lovakat és juhokat
tenyésztenek. A méhtenyésztés és halászat szintén sok kezet foglalkoztat; a
tőzegbányászatnak a tartományban szintén nagy a gazdasági jelentősége. A
Zuider-tó partján néhol borostyánkövet is találnak. A jelentékenyebb iparágak:
vászon-, különösen vitorlavászonszövés, durva posztókészítés, szeszfőzés, sör-
és hajógyártás és különösen vaj- és sajtkészítés; a sajt és vaj, a szarvasmarha
és az állati termékek a fő kiviteli cikkek. A F. 3 járásra van fölosztva; ezek
Leeuwarden, Heerenveen és Sneen. A főváros Leeuwarden. V. ö. Smallenburg,
Algemeen aardrijks- en geschiedkundig wordenboek van de provincie Vriesland
(1333); Winkler, Oud Nederland (1887); Winkler cikkei a Gäa-ban (1892); Helten,
Ait-Ostfries, Grammatik (1892).
Története. A középkor derengése óta a germán eredetü frízek
lakják a róluk elnevezett partvidéket és a szigeteket. Hajdan a Scheide
torkolatától kezdve egészen a Weser torkolatáig ért F., a XIV. század óta
azonban, midőn a németalföldi nyelv kiszorítá a fríz nyelvet, az Ems-től balra
terjedő részek már nem viselik e nevet. A középkorban az ország 13 kerületre
(Gau) oszlott. (V. ö. Richthofen alapvető művét: Untersuchungen über Fries.
Rechtsgesch., 3 köt., melyhez két régi térképet is mellékelt.) A pogány frízek
mint szabadságszerető halász- és hajósnép tüntek ki és már a franoknak is
meggyült a bajuk a függetlenségökért élni-halni tudó néptörzzsel. I. Ratbod
főnök azonban heristali Pippintől vereséget szenvedett, Poppo, II. Aldigisl-nek
fia pedig, az utolsó fríz herceg, 734. esett el a Martell Károly ellen vivott
csatában. Mindazonáltal továbbra is folyt a harc a frankok és a velük
szövetkezett kereszténység ellen és 755. óta Nagy Károly a frízek ellen is
folytatta hódító hadjáratait, ki arra kényszeríté a fríz főbbeket, hogy Liutgar
kezéből a keresztséget fölvegyék. Ugyanő jegyeztett fel a frízek ősi jogait is.
A verduni szerződés értelmében F. 843. Lotaringiához, 870. pedig Németországhoz
került. A középkor további folyamában a frízek elkeseredett harcokat vivtak
függetlenségük és kiváltságaikért, hol a szomszéd területi fejedelmekkel, hol
magukkal a német királyokkal. Nyug. F.-ön több szabad paraszt-szövetséget
alkottak, melyek tagjai szabad frízeknek nevezték önmagukat. Ezt a szövetséget
1423. ujították meg utoljára. Miuán ez belső bomlásnak esett áldozatul, a nyug.
frízek 1457. meghódoltak III. Frigyes német császárnak, ki viszont
kiváltságaikat és birodalmi közvetlenségüket ismerte el. 1523. V. Károly F.-ot
a burgund-örökséghez csatolta. Később a spanyol Németalföldekhez tartozott,
melyektől azonban a szabadságharc napjaiban elszakadt. 1606-1747-ig a
németalföldi köztársaságnak volt egyik tartománya (Groningen-nel együtt). -
Keleti F. Cirkzena Ulrik alatt hódolt meg III. Frigyesnek, ki Ulrikot grófi
rangra emelte és az Ems és Weser között elterülő fríz birodalmi grófságot
ruházta reá. Cirkzena utolsó sarja, Edzard Károly, 1744. halt meg, mire Kel. F.
Poroszországhoz került, mely már 1694. kötött volt erre vonatkozólag
örökösödési szerződést. A friz Wangerland és Ostringenben a Jever grófság urai
játszottak nagyobb szerepet, az ugyn. Butjadinger-földön pedig 1574 óta az
oldenburgi grófok birták a hatalmat. Wursten vidéke a brémai hercegséghez
tartozott. É-i F. utóbb Helgolanddal együtt Slezvig-Holsteinhoz csatoltatott,
jelenleg pedig ezzel együtt a poroszok birják.
Forrás: Pallas Nagylexikon