Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Fröhlich... ----

Magyar Magyar Német Német
Fröhlich... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Fröhlich

1. Dávid, tudós (1595-1648), szül. Késmárkon. Egyetemi tanuló oderai Frankfurtban volt s azután több évig utazott külföldön. 1630. a késmárki kollegium tanára és igazgatója lett. Hirnevét hazánkban az általa 1633-tól több éven át nagy gonddal készített lőcsei kalendárium, külföldön főkép alapos matematikai dolgozatai szerezték. III. Ferdinánd «császári matematikus» cimmel tisztelte meg. F. volt az első, ki 1615. a Kárpátok csúcsait megmászta és arról ösmertetést irt. Számos latin és német nyelven irt művei közül a legnevezetesebbek: Medulla geographiae practicae (Európa földrajza, Bártfa 1639); Der uralte Deutsch-Ungarische Zipserische und Siebenbürgische Landsmann (Lőcse 1641); Hemerologium Historicum (Bártfa 1644); Bibliothecae seu Cynos urne peregrinantium (3 köt., Ulm. 1643-1644); Gnomologia metrica (Boroszló 1646).

2. F. Izidor, fizikus, egyetemi tanár, szül. Pesten 1853 jan. 23. Az ágostai evangelikus és református főgimnáziumokba járt. Főiskolai tanulmányait 1870 óta a budapesti tudomány-egyetemen és műegyetemen végezte, 1874-76-ban pedig állami ösztöndijjal a berlini egyetemen. 1875. bölcseleti doktorrá lett és egy év mulva a budapesti egyetemen az elméleti fizika magántanárává. Részt vett Bosznia megszállásában s mint tartalékos tüzérfőhadnagy tért vissza. 1879 óta a budapesti egyetemen az elméleti fizika rendkivüli, 1885 óta pedig rendes tanára. Irt számos fizikai értekezést, melyekért a magy. tudományos akadémia 1880. levelező, 1891. pedig rendes tagjává választotta. Az elektrodinamometer általános elméletéről irt pályaműve a Bésán-dijjal koszoruztatott. Az elméleti fizikáról szóló terjedelmes kézikönyve 1890 óta jelenik meg. Szerkeszti a Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn-t.

3. F. Róbert, archeologus, szül. Budapesten 1844 márc. 19., megh. u. o. 1894 május 23-án. Középiskolai tanulmányait elvégezvén, a papi pályára lépett; a hittudományokat a bpesti protestáns (akkoriban egyesült) teologiai intézetben tanulta két évig és Svájcban a bázeli egyetemen végezte be. A papi pályáról azonban csakhamar áttért a tanárira s a csurgói, majd a bpesti protestáns (először a református, azután az ágostai) gimnáziumokban fogadott tanári széket, ahol a világtörténelmet tanította. 1883. pedig egyetemi magántanári minősítést nyervén, az ó-kori történelemből és archeologiából tartott előadásokat. E kettős hivatalban működött egész 1892-ig, amidőn a tudom. akadémiának levelező tagjává s csakhamar ugyanannak főkönyvtárosává is megválasztották, nemrég pedig az egyetem bölcseleti kara nagy szótöbbséggel az ó-kori történelem tanszékére jelölte ki. Több hazai és külföldi tudományos társulatnak tagja volt. Ujabb időben a régi Pannonia telepeinek és romjainak fölfedésébe merült el s jóformán nem volt hazánknak vidéke, melyet tárgya érdekében tüzetesen át ne vizsgált volna. Mint e Lexikon munkatársa irta az ó-kori földrajzba és történelembe vágó cikkeket. Az akadémiában 1894 jun. 12. Hampel József mondott róla emlékbeszédet (megjelent az Egyetemes Filol. Közlöny 1894. évf. 541 s köv. l.). Legszebb műve lett volna, melyhez annyi éven át gyüjtötte az anyagot, s melyet nemsokára sajtó alá készült bocsátani: Magyarország ó-kori helyrajza. Értekezései részint a budapesti ág. ev. főgimnázium értesítőjében, részint az Egyetemes Filol. közlönyben, továbbá az Ungarische Revueben, Budapest Régiségeiben s számos más hazai és külföldi folyóiratban jelentek meg; de munkásságának javarésze mégis az Arch. Értesítőre esik, amelyben Pannoniára vonatkozó kutatásainak egész tárlatát helyezte el. Végül ő fordította az akadémia megbizásából Curtius Ernő nagy művének, A görögök történetének első három kötetét, ő szerkesztette Elischer Józseffel együtt irodalmunkban az első homerosi szótárt. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is