Fronto

Marcus Cornelius, cirtai születésü római rétor (100-175), korának legkiválóbb s legjellemzőbb egyénisége. Már Hadrianus alatt tekintélyes szónok, majd M. Aurelius és L. Verus nevelője, kiknek később is bizalmasuk, 143. konzul. Nemes, őszinte jellem, kit nagy befolyása sem tántorított meg soha s tanítványainak (frontoniani) gyöngéd ragaszkodása dicsőített még halála után is. Ismeretekben gazdag, de szellemtelen iró, stilusa száraz, terjengő s erőltetett, de viszont egyszerüségre törekvő s igy ellentétben áll a korabeli irók mesterkéltségével s dagályosságával; főjellemvonása a régies szók és fordulatok használata, mely uton a latin nyelvet regenerálni akarta. Valódi irataiból csak 1815 óta ismerünk egy részt Angelo Mai fölfedezése révén (cod. palimps. Bobbiensis Milanóban és Rómában), mert amelyek addig neve alatt forogtak, nem tőle valók. V. ö. Mommsen: Die Chronologie der Briefe F. (a berlini «Hermes» nyolcadik kötetében 1874).

Forrás: Pallas Nagylexikon