Froude

(ejtsd: frúd) Jakab Antal, angol történetiró, szül. Dartingtonban 1818 ápr. 23. Atyja, ki lelkész volt, fiát is annak szánta, ki a Westminster-intézetben és Oxfordban végezte tanulmányait, 1842 óta pedig mint segédtanár működött az Exeter-Collegeben. Az években F. még Pusey és Newmann köréhez tartozott, a Lives of the English saints számára írt életrajzokat és 1844. pappá szentelték. Ekkor azonban nagy lelki válságon esett keresztül, melynek folyamában eddigi nézeteivel szakított és a racionalizmus felé közelgett. Két érdekes munka tanuja e vajudásnak: a Shadows of the cloud és a Nemesis of faith (1847. és 1848), de épp ezek keltették fel az anglikánus egyetemi hatóságok és az állam-egyház figyelmét, majd haragját, minek az lett a vége, hogy F.-t állásától megfosztották és hogy a papi rendből is ki kellett lépnie (a püspöki egyház kebléből azonban nem lépett ki). 1850 óta toll aután élt meg; munkatársa volt nevezetesen a Fraser"s Magazine és a Westminster Reviewnek. Amellett azonban nagyszabásu munkán dolgozott, melynek érdekében nemcsak Angliában, hanem Francia- és Spanyolországban is (Simancas) levéltári kutatásokat végzett. 6 évi előmunkálat gyümölcseként megjelent végre a History of England from the fall of Wolsey to the death of Elizabeth, mely fontos munkából 1856-70-ig összesen 12 kötet jelent meg (azóta több ujabb és olcsóbb kiadás is megjelent). Eleintén Erzsébet királynő haláláig (1603) tervezte a művet, de azután felhagyott ezzel a szándékkal és az Armada kudarcának elbeszélése után letette a tollat. (1891. pótkötet jelent meg: The divorce of Catherine of Aragon). Igy hát csonkán került ez a nagy munka a könyvpiacra, melyet az angolok az ujabbkori történeti irodalom remekei közé szoktak helyezni. A kritika azonban kifogást emelt F. ezen módfölötti bálványozása ellen. További művei ezek: Influence of the reformation on the scottish character (magyarra ford. Baráth Ferenc), finom pszikologiai tanulmány. Következtek: a Short Studies on great subjects. Rövid essayk nagy tárgyakról (I. kiad. 1867-82. 4. köt., II. kiad. 1883., II. 1891.), The English in Ireland in 18-th. century (1872-74., uj kiadás 1881. 3 kötet), 1869-71-ig F. a Fraser Magazinet szerkesztette; 1869. pedig a skót sz. Andrews egyetem rektorának választották; 1874. a konzervativ minisztérium megbizásából a Foktartományra indult, hol egyrészt a gyarmat kormánya és az angol minisztérium között felmerült nézeteltérések kiegyenlítésén, másrészt a Foktartomány és Natal között létesítendő unió létrehozásán fáradozott, ami ugyan nem sikerült. 1880. Morley által megindított English men of letters c. vállalat számára megirta Bunyan életrajzát, 1879. pedig Caesar, A sketch c. munkában a római történet ezen kimagasló alakját (Mommsen példáján indulva) szerfölött magasztalja. (A mű 1890. uj kiadást ért.) 1881. jelent meg Luther-ről irt monografiája (Luther, a short biography). Azután v. négy évig Carlyle irodalmi hagyatékával bajlódott, ki őt ezzel a feladattal végrendeletében kitüntette. E hagyatékból 1881. a Reminiscences jelent meg, melyhez 1882. Carlyle életrajza (Thom. Carlyle, history of the first years of his life, 2 köt.) járult. Egy évvel később Carlylené levelezését is nyilvánosságra hozta: Letters and memorials of Jane Welsh C. (1883. 3 köt.), mi ujabb viharra szolgáltatott alkalmat. Megtoldotta ezt Carlyle életrajzának folytatásával: Thom. Carlyle, history of his life in London (1884). Azután nagyobb tengeri utra kelt, melyről visszatérvén, az Oceana, or England and her colonies (London 1886) c. műben irta meg a Foktartományon és Ausztráliában tett tapasztalatait. 1888. jelent meg a The English in the West Indies; or the bow of Ulysses c. mű és ez évben irt Firthnek Our kind beyond the Sea c. művéhez érdekes előszót, melyben az É.-Amerikában élő angol faj jelentőségét méltatta. 1889. adta ki a The two chiefs of Dunboy, 1890. pedig az Earl of Beaconsfield. c. munkát (a The prime ministers of Queen Victoria vállalat egy része). Legujabb műve a Fernandez Duro nyomán irt The spanish story of the Armada and other essays (1892). Ugyanebben az évben ápril havában az elhalt Freeman utódának nevezték ki az oxfordi egyetemhez, mely állásban különösen az ujkori történettel kell foglalkoznia. (V. ö. Mr. F. on his travels Scottish Church. 1886 febr.).

Forrás: Pallas Nagylexikon