Fucus
L. (növ., hólyagmoszat), a róla nevezett
Fuaceák génusza. Tekintélyes nagyságu tengeri moszat. Telepje bőrnemü, szalagalaku
lapos, többnyire két-két águ, leveletlen, olajszinü, barnába, ritkán zöldesbe
játszó, s rajta nagy, felfuvódott hólyagok vannak, s ezek a F.-t a vizben
felfelé emelik. Néhány cm. egész méternyi vagy hosszabb moszatok, a tenger
szikláin nagy bokros gyepet alkotnak. Hat faja az északi földgömbön, mind a két
Oceánban egész a Jeges-tengerig terjed. A F. vesiculosus L. (tang, tengeri
tögy), olajszin zöld, szárítva piros- egész feketebarna, többnyire 1-3 dm.
hosszu, 15-25 mm. széles. Gyümölcsözete feldagadt, 2,5 m. hosszu, tojásdad,
néha szálas hosszukás. Az európai tengerpartokon a legközönségesebb, de a
Földközi- (Adriai) tengerben csak egy kisebb, hólyagtalan fajtája él. Alkotó
része sok nyálkás anyag, a mannit, szervetlen mész- s natriumsók, főleg pedig
jód, ezért régen golyva, mirigydaganat, skrofula stb. ellen használták. A
francia és angol partokon belőle meg a rokonfajokból és génuszokból
moszatszódát (tangszóda) készítenek, mely ismét a jód főforrása. Hamuja a
fucusszóda, melyet a skótok kelp-, a normannok vareknak neveznek. Az angolok
finom üveggyártáshoz is használják. F. crispus, l. Gyöngymoszat. L. még
Fukuszfélék.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|