Függőmű

Arra szolgál, hogy valamely megterhelt gerendát fölül támasszunk meg, vagyis azt kellő ponton v. pontokon felfüggesztve, terhét szilárd támasztófalakra vigyük át. A F. végpontjain csakis függőleges nyomást gyakorol és ennélfogva magas építkezéseknél (a födélszerkezetben, a födémek felfüggesztésénél stb.) előnnyel használható.

(Ezzel ellentétben a feszítőszerkezet a gerendát alul gyámolítja és az alapfalakra ferde nyomást gyakorol). Van egyes, kettős , hármasstb. F., amint a megterhelt gerendát 5-6 méternyi közökben egyszer, kétszer, háromszor stb. függesztjük fel.

A gyakorlati életben legfölebb az ötös F.-t alkalmazzák. A F. alkatrészei a hidaló v. kötőgerenda, a függesztő oszlop v. bélfa és a ducok ; a kettős, hármas stb. F.-ekben még a feszítő borna is . A kötőgerendát és bélfát kengyelvassal kötik össze, a ducok és függesztő oszlopokat - a ducokat és kötőgerendát fészkes csappal.

A függesztő oszlop mindig huzásra, a ducok és a feszítő borna mindig nyomásra lesznek igénybe véve. A hármas F.-nél a szélső függesztő oszlopok néha - különösen födeleknél - ugyis beoszthatók, hogy a középső bélfa csak a feszítő bornát függessze föl, miáltal szabadabb padlásteret nyerünk . . Erősen megterhelt F.-eknél a függő oszlopok kalodakötéssel összekapcsolt kettős gerendákból is állhatnak. - F. a hidépítészetben, l. Fahidak.

Forrás: Pallas Nagylexikon