Fuldai kolostor

benedekrendi apátság, a régi Buchgauban, alapította szt. Bonifác és ennek tanítványa szt. Sturm, 744., Zachariás pápa pedig minden püspöki joghatóság alól kivonta. Első főnöke szt. Sturm volt, már alatta a kolostor annyira felvirágzott, hogy Pipin és N. Károly számos birtokadományozással gazdagították. A rendtagok a földmiveléssel, a művészetekkel és a tudományokkal foglalkoztak s iskoláikból az akkori világ leghiresebb egyházi s világi férfiai kerültek ki. XIII. János pápa I. Ottó kérésére a fuldai apátot Németország s Gallia primása cimmel diszité fel, IV. Károly pedig a császárné kancellári méltóságát adományozta nekik. A X. század elején azonban a szerzetesi fegyelem sokban meglazult, birtokviszonyaikban pedig olyan hanyatlás állott be, hogy földterületeik egy részét vagy elvették tőlük, vagy maguk elzálogosították. 1752. I. Ferenc császár kieszközölte XIV. Benedek pápától a fuldai apátságnak püspökségre való emeltetését. A püspökválasztási jogot a káptalan gyakorolta kizárólag, a pápa utólagos megerősítése mellett. Ezek birodalmi hercegi rangot viseltek s világi joghatósággal is birtak egész 1820-ig, midőn erről le kellett mondaniok. A freiburgi érsekségnek VII. Pius által 1811. történt alapításakor a fuldai püspökség is alárendeltetett s joghatósága azóta a weimari nagyhercegségre s az u. n. Churstaatra terjed ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon